[Evangelium] 2008-01-04

[evangelium at communio.hu]

   2008. január 4. - Péntek

   Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és  mihelyt
   meglátta  Jézust,  amint  közeledett,  így  szólt:  "Nézzétek,  az   Isten
   Báránya!" Két tanítványa  hallotta, hogy  (János) ezt  mondta, és  követni
   kezdte  Jézust.   Amikor  Jézus   megfordult,  s   látta,  hogy   követik,
   megkérdezte: "Mit  kívántok?"  Azok  ezt felelték:  "Rabbi  -  ami  annyit
   jelent, hogy  Mester -  hol  laksz?" "Jöjjetek,  nézzétek meg!"  -  mondta
   nekik. Elmentek  tehát vele,  megnézték,  hogy hol  lakik, és  aznap  nála
   maradtak. Ez a tizedik óra körül  volt. A kettő közül, akik hallották  ezt
   Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére.
   Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: "Megtaláltuk a
   Messiást, vagy  más  szóval  a  Fölkentet",  és  elvitte  Jézushoz.  Jézus
   rátekintett, és így szólt hozzá: "Te  Simon vagy, János fia, de  Kéfásnak,
   azaz Péternek fognak hívni."
   Jn 1,35-42

   Elmélkedés:

   Keresztelő János Jézusról  szóló tanúságtételét eddig  csak hallgatták  az
   emberek. Most viszont éppen e  tanúskodás hatására két tanítványa  nyomába
   szegődik Jézusnak. Jánosban a féltékenység legkisebb érzése sem ébred  fel
   amiatt, hogy tanítványai  egy másik mester  miatt elhagyják. Nem  próbálja
   marasztalni őket,  de nem  is küldi  el őket.  A két  tanítvány  önmagától
   ismeri fel a tanúságtétel jelentőségét és önálló döntést hozva váltanak.
   Mi is sokféle  tanúskodást hallunk. Sokféle  jelet látunk. Sok,  különböző
   irányba elindulhatnánk.  Több választásunk  is  van, hogy  kit  kövessünk.
   Felismerjük-e azokat a jeleket, amelyek  az üdvösség útja felé  segítenek?
   Felismerjük-e  a  Jézusra  mutató  jeleket?  És  ha  felismerjük,  képesek
   vagyunk-e meghozni  életünk  nagy  döntését,  hogy  nyomába  induljunk  és
   elkötelezett tanítványai legyünk?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd  be szívem sötétségét, és adj  nekem
   igaz hitet, biztos reményt és  tökéletes szeretetet, érzéket és  értelmet,
   Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
   Assisi Szent Ferenc


   ________________________________

   Aktuális:
   Kedves listatagok!
   A korábbi  években  adventben  kértem, hogy  próbáljátok  meg  terjeszteni
   listánkat, amelynek  mindig látványos  eredménye volt.  Decemberben ez  az
   akció nem véletlenül  maradt el,  hanem csak  későbbre akartam  időzíteni,
   abból a megfontolásból, hogy 2008. a Biblia éve lesz.
   A Biblia évének egyik célja  az, hogy minél többen olvassák  rendszeresen,
   lehetőleg  naponta  a  szentírást.  Ehhez  nyújt  segítséget  az  e-mailes
   e-vangélium is.  Amikor  elindítottam a  listát,  nem is  gondoltam,  hogy
   egyszer majd  naponta  többezer embernek  küldhetem  el Jézus  szavait.  A
   kezdetektől mostanáig nem volt olyan  nap, amikor ne iratkozott volna  fel
   legalább  néhány  új  személy.  És   ez  a  folyamatos  növekedés   nektek
   köszönhető, akik továbbadtátok ismerőseiteknek e lehetőség hírét.
   Most,  a  Biblia  évének  kezdetén  ismét  arra  kérlek  benneteket,  hogy
   terjesszétek  az  e-vangéliumot!  Próbáljatok  meg  legalább  egy   embert
   meghívni lelki  közösségünkbe,  hogy  minél  többen  olvashassák  Krisztus
   szavait.
   Korábban minden ezredik tag szokott ajándékkönyvet kapni. A Biblia  évében
   minden  ötszázadik  új  listatagnak  és  annak,  aki  öneki  ajánlotta  az
   e-vangéliumot, felajánlok ajándékba egy-egy Szentírást. Ez vonatkozik  már
   a 11000-dik tagunkra is. A korábbi lelkesedéstek tapasztalatai alapján  ez
   könnyen meglehet akár ma vagy holnap,  hiszen ma reggel 10951 ember  kapja
   meg a napi evangéliumot. És mostantól  kezdve egészen az év végéig  minden
   500-as számnál 2 biblia gazdára  talál. Remélem, hogy nagyobb  mennyiséget
   kell beszereznem. :-)
   Isten adjon nektek bátorságot és leleményességet, hogy másokat a szentírás
   olvasására buzdítsatok a Biblia évében!
   Köszönettel: István atya