[Evangelium] 2007-12-31

[evangelium at communio.hu]

   2007. december 31. - Hétfő

   Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő  volt
   kezdetben Istennél. Minden őáltala  lett, és nélküle  semmi sem lett,  ami
   lett. Őbenne  élet volt,  és ez  az élet  volt az  emberek világossága.  A
   világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.  Föllépett
   egy ember,  akit  Isten küldött:  János  volt  a neve.  Azért  jött,  hogy
   tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.
   Nem ő  volt a  világosság, ő  csak  azért jött,  hogy tanúságot  tegyen  a
   világosságról. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy
   megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett,  de
   a világ nem ismerte fel őt. A  tulajdonába jött, de övéi nem fogadták  be.
   Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei
   legyenek; azoknak, akik hisznek  benne, akik nem vér  szerint, nem a  test
   kívánságából, és nem is a  férfi akaratából, hanem Istentől születtek.  És
   az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő  dicsőségét,
   mely az Atya Egyszülöttjének  dicsősége, telve kegyelemmel és  igazsággal.
   János tanúságot tett  róla, amikor  ezt hirdette: "Ő  az, akiről  mondtam,
   hogy utánam jön, de  megelőz engem, mert előbb  volt, mint én." Hiszen  mi
   mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A  törvényt
   ugyanis Mózes  által  kaptuk,  a  kegyelem és  az  igazság  azonban  Jézus
   Krisztus  által  valósult  meg.  Istent   soha  senki  nem  látta;   Isten
   Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
   Jn 1,1-18

   Elmélkedés:

   Az esztendő utolsó  napján arról  olvasunk János  apostol levelében,  hogy
   sokan megőrizték  a  közösséget  Krisztussal  és  Egyházával,  de  egyesek
   hűtlenül eltávolodtak. E  megosztottság nem  csak az  utolsó napokra  lesz
   jellemző, hanem  már  most  is  megtapasztalható.  A  mai  napon  egyrészt
   visszagondolunk a mögöttünk hagyott évre, másrészt előre tekintünk.  Vajon
   felhasználtam-e  az   elmúlt  esztendő   napjait  arra,   hogy   erősítsem
   Krisztussal  való  kapcsolatomat?   Törekedtem-e  minden  nap   akaratának
   teljesítésére? S vajon mire használom majd  az új év napjait, melyeket  új
   lehetőségként  kapok  Istentől?  Felelős  vagyok  azért,  hogy  üdvösségem
   érdekében Isten akaratának megfelelően használjam fel életem napjait.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenünk, mindenható  Atyánk, engedd  összes gyermekednek  megtapasztalni,
   hogy úton vannak feléd, az ember  végső célja felé, s hogy van  kísérőjük,
   aki jót  akar  nekik: Mária,  a  tiszta  szeretet képe,  akit  eleve  arra
   választottál, hogy Krisztus Anyja és az Egyház Anyja legyen.
   Neked, aki az  élet Atyja,  kezdet nélküli forrás,  a legfobb  jó és  örök
   világosság vagy, a Fiúval  és a Szentlélekkel  együtt legyen tisztelet  és
   dicsőség, dicséret és hála mindörökkön örökké! Ámen.