[Evangelium] 2007-12-29

[evangelium at communio.hu]

   2007. december 29. - Szombat

   Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai,  szülei
   felvitték Jézust  Jeruzsálembe,  hogy bemutassák  az  Úrnak, amint  az  Úr
   törvénye előírja: "Minden  elsőszülött fiú az  Úr szent tulajdona."  Ekkor
   kellett Máriának, ugyancsak az Úr  törvénye szerint, "egy pár gerlét  vagy
   két galambfiókát" tisztulási áldozatul bemutatnia.
   És íme, volt Jeruzsálemben egy Simeon  nevű férfiú, egy igaz és  istenfélő
   ember, aki  Izrael  vigaszára  várt,  és  a  Szentlélek  lakott  benne.  A
   Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, amíg meg  nem
   látja az Úr Fölkentjét. A Lélek  arra indította, hogy menjen a  templomba,
   amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint
   cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta  Istent:
   "Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert
   szemeim   meglátták   szabadításodat,   melyet   minden   nemzet   számára
   készítettél, hogy világosság  legyen: kinyilatkoztatás  a pogányoknak,  és
   dicsőség népednek, Izraelnek."
   Jézus atyja  és  anyja ámulva  hallgatták  mindazt, amit  Simeon  mondott.
   Simeon pedig megáldotta őket, és így szólt Máriához, Jézus anyjához: "Lám,
   e  Gyermek  által  sokan  elbuknak  és  sokan  feltámadnak  Izraelben!  Az
   ellentmondás jele lesz  ő -  még a  te lelkedet is  tőr járja  át -,  hogy
   napfényre kerüljenek sok szívnek titkos gondolatai!"
   Lk 2,22-35

   Elmélkedés:

   Jézus személyes megismerésének  és a  vele való  közösségnek a  gondolatát
   viszi tovább János apostol,  amikor arról ír  levelében, hogy e  kapcsolat
   feltétele az Úr  parancsainak megtartása, a  kapcsolat gyümölcse pedig  az
   Isten iránti tökéletes  szeretet. Az, hogy  Jézust befogadom az  életembe,
   abban mutatkozik  meg, hogy  parancsai szerint  élek. Nem  csupán  ismerem
   törvényeit,  hanem   ezek   irányítják   gondolataimat,   cselekedeteimet,
   életemet.  Természetesen  mindez  csak  viszonzás,  hála,  köszönet  Isten
   végtelen szeretetéért.  A szeretetért,  amely megtestesült,  emberré  lett
   Jézus  személyében  és   emberközelbe  került   a  Betlehemben   született
   Gyermekben. Aki Jézust ismeri, valóban a Szeretetet ismeri.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó mennyei Gyermek, aki a szívemben vagy, nézd csak, a hely, ahova  jöttél,
   még rosszabb és szegényesebb, mint  az istálló, amelyben megszülettél.  Mi
   indított a  gyöngéd szeretetnek  és a  mélységes alázatnak  e tettére?  De
   leborulok előtted, és azzal az imádással fogadlak, amivel Mária és  József
   imádott téged, amikor megszülettél.