[Evangelium] 2007-12-28

[evangelium at communio.hu]

   2007. december 28. - Péntek, Aprószentek

   Miután a  bölcsek  eltávoztak,  íme, az  Úr  angyala  megjelent  Józsefnek
   álmában, és így szólt: "Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és  menekülj
   Egyiptomba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül,
   hogy megkeresi és megöli a  gyermeket." József fölkelt, fogta a  gyermeket
   és anyját,  és  még  azon  éjjel elment  Egyiptomba.  Ott  maradt  Heródes
   haláláig,  hogy  beteljesedjék,  amit  az  Úr  a  próféta  által  mondott:
   Egyiptomból hívtam  az én  fiamat. Amikor  Heródes látta,  hogy a  bölcsek
   kijátszották,  nagy  haragra  lobbant,  és  Betlehemben  meg  annak  egész
   környékén megöletett minden fiúgyermeket  kétévestől lefelé, a  bölcsektől
   megtudott időnek megfelelően. Akkor  beteljesedett, amit Jeremiás  próféta
   jövendölt: "Kiáltás  hangzik  Rámában,  nagy  sírás  és  jajgatás:  Ráchel
   siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé."
   Mt 2,13-18

   Elmélkedés:

   Miután János  apostol  jelezte,  hogy  igehirdetése  és  írása  közvetlen,
   személyes tapasztalatból származik,  mindjárt el is  árulja beszédének  és
   leveleinek  célját:  tanúságtételének   hallgatói  ne  csak   megismerjék,
   megtanulják Jézus tanítását, hanem közösségre lépjenek Ővele. Szavaiból az
   is rögtön kiderül, hogy a Jézussal való kapcsolatot a bűn akadályozza meg.
   A bűneit  beismerni nem  akaró ember  Istent nem  tudja becsapni,  önmagát
   viszont igen.  Az  igehirdetésnek,  az  evangélium  továbbadásának  ma  is
   ugyanez a célja: ismerjék meg az emberek a megváltó Jézust, aki elhozta  a
   bűntől való szabadulást,  és lépjenek  közösségre vele, aki  az örök  élet
   tanítását, az üdvösség örömhírét hirdeti mindenkinek.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ártatlan apró vértanúk
   dicsőítsen ma szent dalunk!
   A föld elvesztett, s könnye hull
   az ég elnyert, s örömre gyúl.

   Megölt a vad, gonosz király,
   de Alkotónk szent karja várt,
   hogy országába fölvegyen,
   hol fény s öröm vár szüntelen.

   Halálotok gyöngyként ragyog
   Krisztus körül, ártatlanok,
   kétévesek sem voltatok,
   s már mennybe vittek angyalok.

   Ó város, szentté tett az ég
   mint Megváltónk szülőhelyét,
   kinek mint zsenge áldozat
   első mártírvér itt fakad.

   Állnak királyi trón előtt
   tündöklő fényruhában ők,
   ingecskéjüknek bíborát
   a Bárány vére mosta át.

   Jézus, neved legyen dicső,
   kit földre szült a Szűz szülő,
   Atyádnak s Lelkednek veled
   örök dicsőség, tisztelet! Ámen.