[Evangelium] 2007-12-24

[evangelium at communio.hu]

   2007. december 24. - Hétfő

   Abban az időben Zakariás,  János atyja eltelt  Szentlélekkel, és ezekre  a
   prófétai szavakra nyílt az ajka:
   "Áldott az  Úr, atyáink  Istene,  mert meglátogatta  és megváltotta  az  ő
   népét;  erős   szabadítót   támasztott  minekünk   szolgájának,   Dávidnak
   családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták  ajka
   által, megszabadít  az  ellenség kezéből,  mindazoktól,  akik  gyűlölettel
   néznek minket;  atyáinkkal  irgalmat  gyakorol,  hogy  szent  szövetségére
   emlékezzék, az  esküre, amelyet  Ábrahám atyánknak  esküdött, hogy  nekünk
   váltja be, amit ígért;  hogy félelem nélkül  és megszabadulva az  ellenség
   kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban  járjunk
   előtte napról napra, amíg élünk.
   Téged pedig, gyermek, a fölséges  Isten prófétájának fognak mondani,  mert
   az Úr előtt jársz, egyengetni az  ő útját; az üdvösség ismeretére  tanítod
   nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől,
   amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon
   azoknak, akik sötétségben és halálos  homályban ülnek, lépteinket pedig  a
   béke útjára vezérelje."
   Lk 1,67-79

   Elmélkedés:

   Dávid ígéretet kap Istentől, hogy királysága örökre fenn fog maradni.  Ezt
   az  isteni  ígéretet  akkor  értelmezzük   helyesen,  ha  a  Jézus   által
   megvalósított uralomra és az  általa elhozott Országra vonatkoztatjuk.  Ha
   ugyanis a földi királyságra gondolnánk, félreértelmeznénk mind a  prófétai
   jövendölést, mind Jézus küldetését. Jézus korában sokan hitték azt, hogy a
   Messiás helyreállítja majd  a királyság intézményét  és magához ragadja  a
   politikai  hatalmat   és   az   ország   vezetését.   Jézus   egyértelműen
   visszautasítja ezeket az elképzeléseket. Nem evilági uralomra  törekedett,
   hanem Isten  Országát  hirdette  meg,  amely  Ország  megvalósulása  az  ő
   eljövetelével kezdődött meg. Születésével új rend kezdődik.
   (Horváth István Sándor)

   2005. december 25. Karácsony, Urunk születése - Éjféli mise
   Evangélium
   Azokban a  napokban  Augusztusz császár  elrendelte,  hogy írják  össze  a
   földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria
   kormányzója  Kirinusz  volt.  Mindenki   elment  a  maga  városába,   hogy
   összeírják.  Galilea  Názáret  nevű  városából  József  is  fölment  Dávid
   városába, a  judeai Betlehembe,  hogy összeírják  eljegyzett  feleségével,
   Máriával, aki  gyermeket  várt.  Amíg  ott  tartózkodtak,  beteltek  Mária
   napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát,  pólyába
   takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
   A környéken pásztorok  tanyáztak a  szabad ég alatt,  nyájukat őrizték  az
   éjszakában. Egyszerre  csak  megállt  előttük  az Úr  angyala,  és  az  Úr
   dicsősége  beragyogta  őket.  Nagyon  megrémültek.  Az  angyal  így  szólt
   hozzájuk: "Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az
   egész népnek.  Ma  megszületett  a  Megváltótok,  az  Úr  Krisztus,  Dávid
   városában. Ez  lesz nektek  a jel:  kisdedet találtok  pólyába takarva  és
   jászolba fektetve." Az  angyalt hirtelen nagy  mennyei sereg vette  körül.
   Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség
   a földön a jóakaratú embereknek!
   Lk 2,1-14

   Elmélkedés
   Isten ajándéka nekünk
   Gyermekkoromtól kezdve  nagyon  szeretem  a  karácsonyi  történeteket,  de
   bevallom, hogy már  akkor egy kis  túlzásnak tartottam azokat,  amelyekben
   éppen szenteste fagynak meg a szegény  öregek vagy költöznek át az égbe  a
   halálos  beteg   gyerekek.   Ahhoz   ugyanis,  hogy   ezen   az   éjszakán
   szeretet-élményben legyen részünk, nem az  az egyetlen út, hogy  könnyezve
   hallgassuk végig egy gyermek tragikus sorsát. Jézus születésének  egyszerű
   története amúgy  is  megható, és  csodálatos  titkot hordoz  kicsiknek  és
   felnőtteknek egyaránt.

   Egy karácsonyi prédikációt persze illik történettel kezdeni, ezért  mondok
   egyet. Jól emlékszem arra a  kis elbeszélésre, amely gyermekként  többször
   is megnevettetett. A történet szerint az angyalok a földön összeszedték  a
   gyerekek  leveleit,  amelyekben  karácsonyi  ajándékot  kértek   maguknak.
   Odafönt  az  égben  szépen  sorbarakták  a  kérelmeket,  elkészítették   a
   válaszleveleket és  az  ajándékokat.  Ekkor  azonban  egy  tapasztalatlan,
   fiatal angyalka ügyetlenségének  köszönhetően összecserélték a  leveleket,
   eggyel elcsúszott  a  sor,  amelynek köszönhetően  minden  gyerek  azt  az
   ajándékot kapna, amit az  előző kért. A legvégén  még maradt egy  ajándék,
   azt pedig odaadták a legelsőnek. Karácsony este aztán volt nagy meglepetés
   minden gyereknek, de mégsem volt  csalódott senki, mert mindenki egy  neki
   sokkal megfelelőbb  ajándékot  kapott,  mint  amit  levélben  kért  a  kis
   Jézustól.

   Karácsonykor szeretünk  ajándékot adni,  de talán  még jobban  kapni.  Sok
   gyerek manapság is levelet ír  a kis Jézusnak, hogy  mit szeretne, s ha  a
   felnőttek  nem  is   írják  le  kívánságaikat,   azért  nekik  is   vannak
   elképzeléseik.  Gyermekek  és  felnőttek  egyaránt  izgalommal  várják  az
   ajándékozás pillanatát.  A  legtöbbesetben  az  ajándékok  valóban  örömet
   okoznak, de az is előfordul, hogy valaki nem örül, mert mást kapott,  mint
   amit szeretett  volna. Az  ajándékunk akkor  igazán értékes,  ha  mellette
   időt,  türelmet,   megértést,  gondoskodást,   egyszóval:  szeretetet   is
   ajándékozunk. És éppen  ez az, amit  mi is kapni  szeretnénk. Mert mit  ér
   bármilyen drága  ajándék,  ha  nem  szeretetből fakad?  Mit  ér  a  szépen
   becsomagolt ajándék, ha csupán megszokásból adja valaki?

   Az öröm akkor  fog a szívünkbe  költözni, ha megérezzük  a kapott  ajándék
   mögötti szeretetet, s  amikor mi  is szeretetet tudunk  adni másoknak.  Az
   ember persze mindig elégedetlen egy kicsit. Még ilyenkor, karácsonykor is.
   Valami többet szeretne. Többet  a természetes emberi szeretetnél.  Többet,
   mint egy meglepetést. Többet a karácsonyi meghitt pillanatoknál és  többet
   a családi békénél,  amely néha  sajnos csak napokig  tart. Bármennyire  is
   örülönk a karácsonyi ajándékoknak és ki is fejezzük értük köszönetünket és
   hálánkat, mégis valami többet szeretnénk. Többet, mint amit az  emberektől
   kaphatunk. Ez a vágy hozott el  minket most a templomba, az éjféli  misére
   és ez  fog  indítani  minket  az ünnepek  alatt  az  Isten  házába.  Igen,
   temészetfeletti ajándékra vágyunk, azt  szeretnénk, hogy Istentől  kapjunk
   ajándékot. A legtöbben bizonyára nem is gondolják végig, hogy miért jönnek
   el az éjféli misére vagy karácsony napján az ünnepi misére. Mindenki azért
   jött most  ide,  mert ajándékot  szeretne  kapni Istentől.  Minden  másnál
   értékesebb  ajándékot.   Elvehetetlen   ajándékot.  Igazi   örömet   okozó
   ajándékot. Igazi szeretetből adott ajándékot.

   Isten ajándéka  pedig  itt  fekszik  előttünk  a  betlehemi  jászolban,  a
   szalmán, mert Isten ajándéka  egy gyermek. Vagy  még pontosabban úgy  kell
   mondanunk: Isten ajándéka a Gyermek,  Jézus Krisztus. Isten ajándéka Ő  az
   égnek és a földnek. Az angyaloknak  és az embereknek. A gyermekeknek és  a
   felnőtteknek.  A  hívőknek  és  a  hitetleneknek.  A  szegényeknek  és   a
   gazdagoknak. A betlehemi Gyermek Isten  ajándéka Máriának és Józsefnek,  a
   pásztoroknak és a királyoknak. Isten ajándéka Ő mindannyiunknak.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó drága betlehemi Gyermek, add, hogy egész lelkemmel közeledjek születésed
   mély titkához.  Helyezd az  emberek szívébe  azt a  békét, amit  néha  oly
   nekikeseredetten keresnek, s amit csak te tudsz megadni.
   Segíts, hogy jobban  megismerjük egymást,  és mint  ugyanannak az  Atyának
   gyermekei, testvéri szeretetben éljünk egymással.