[Evangelium] 2007-12-11

[evangelium at communio.hu]

   2007. december 11. - Kedd

   Egy alkalommal  Jézus  ezt  a példabeszédet  mondta  tanítványainak:  "Mit
   gondoltok? Ha valakinek  száz juha  van, és egy  elcsatangol közülük,  nem
   hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyen, és nem megy-e, hogy  megkeresse
   az eltévedtet?  Ha aztán  szerencsésen megtalálja,  bizony mondom  nektek:
   jobban örül  neki, mint  az el  nem tévedt  kilencvenkilencnek. Éppen  így
   mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül."
   Mt 18,12-14

   Elmélkedés:

   Az elveszett bárányról és a keresésére induló pásztorról szóló példabeszéd
   az isteni irgalmasságra irányítja  figyelmünket. De hogyan kapcsolódik  ez
   az adventhez? Isten nem akarja  az emberek vesztét, egyetlen bűnösét  sem,
   hanem lehajol  irgalmával  az  emberhez,  aki  eltávolodott  tőle.  Ez  az
   irgalmasság akkor  éri el  tetőpontját, amikor  az emberek  megmentése  és
   megváltása érdekében  Jézus  eljön a  világba,  Isten emberré  lesz.  Ő  a
   Megváltó, aki jó pásztorként utánunk jön, hogy megmentsen bennünket. Igen,
   nekem is szükségem van a megváltásra. Karácsony éjszakáján én is átélhetem
   a megváltott ember örömét, s ez az öröm találkozni fog Isten örömével.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, ne engedd,  hogy azt higgyem:  a jóság, a  barátságos magartás  csak
   afféle  kis  erény!  Ellenkezőleg,  igen  nagy  erény,  mivel   önuralmat,
   önzetlenséget, az  igazság buzgó  keresését, a  testvéri szeretet  ragyogó
   kifejezését jelenti:  kegyelmeddel,  ó,  Jézus, az  emberi  és  az  isteni
   tökéletesség találkozik bennem.
   Boldog XXIII. János pápa