[Evangelium] 2007-12-09

[evangelium at communio.hu]

   2007. december 9. - Advent 2. vasárnapja

   Abban az  időben: Keresztelő  János megjelent  Judea pusztájában,  és  így
   tanított: "Térjetek meg, elközelgett a mennyek országa!" Ő volt az, akiről
   Izajás próféta ezt mondta: A pusztában kiáltónak szava:
   Készítsétek elő az Úr útját,
   tegyétek egyenessé ösvényeit!
   János öltözéke teveszőrből készült, és bőrövet viselt a derekán. Sáska  és
   vadméz volt az étele. Kivonult hozzá  Jeruzsálem, egész Judea és a  Jordán
   vidéke. Megvallották bűneiket, és ő megkeresztelte őket a Jordán folyóban.
   Amikor  látta,   hogy   sok   farizeus  és   szadduceus   is   jön   hozzá
   megkeresztelkedni, így  szólt  hozzájuk:  "Viperák  fajzata!  Ki  indított
   benneteket arra, hogy meneküljetek a közelgő harag elől? Teremjétek hát  a
   bűnbánat  méltó   gyümölcsét!   És   ne   higgyétek,   hogy   közben   azt
   gondolhatjátok: A mi atyánk Ábrahám!  Mert mondom nektek: Isten ezekből  a
   kövekből is tud Ábrahámnak fiakat támasztani. A fejszét ráhelyezték már  a
   fák gyökerére: Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem
   terem! Én csak vízzel keresztellek  titeket a bűnbánatra, de aki  énutánam
   jön, az erősebb nálam; arra sem  vagyok méltó, hogy a saruit hordozzam.  Ő
   Szentlélekkel és  tűzzel  keresztel  meg titeket;  kezében  tartja  már  a
   lapátot, hogy kitakarítsa  szérűjét. A  búzát magtárba  gyűjti, a  pelyvát
   pedig olthatatlan tűzben elégeti!"
   Mt 3,1-12

   Elmélkedés:

   Csak a csendben
   Nyaranta, amikor gyerekekkel  szoktam táborozni,  mindig korábban  szoktam
   kelni, mint  a  gyerekek. Ilyen  alkalmakkor  sokszor megcsodáltam  már  a
   napfelkeltét. A látóhatár  lassan világosodni  kezd, a  felkelő nap  fénye
   előtör a messzeségben, de  a napkorongot még nem  látni. Az egyre  erősödő
   fénysugarak jelzik, hogy hamarosan előbukkan  az igazi fényforrás, maga  a
   nap. Az adventi időszak a napfelkelte előtti percekre hasonlít. Már látjuk
   a közeledő fényt, amely  egyre erősebben ragyog, de  még várnunk kell  egy
   kicsit az igazi  fény megjelenéséig,  karácsonyig. Ahogyan  a felkelő  nap
   előreküldi közeledtét jelző fénysugarait, ugyanúgy Jézus is előreküldi  az
   előfutárt, Keresztelő Jánost,  aki a Megváltó  közelgő érkezéséről  beszél
   nekünk.

   A múlt hétvégén,  Advent 1.  vasárnapján arra  bátorítottam mindenkit  egy
   négy esztendős kislány példája segítségével, hogy keressük az igazi fényt.
   Bár a világban sokféle fények gyúlnak decemberben, nekünk, keresztényeknek
   az igazi világosságot érdemes keresnünk, aki maga Jézus. Keresésünkben  az
   adventi időszak  elmaradhatatlan alakja,  Keresztelő Szent  János  érkezik
   segítségünkre a  mai vasárnapon,  aki  Jézusra irányítja  a  figyelmünket.
   Mondhatnám úgy is,  hogy János  a napsugárhoz  hasonlít. Már  megvilágítja
   utunkat, de még nem látjuk az igazi fényt, Jézust. Az evangélium tehát nem
   Jézusról szól, hanem az Ő előfutáráról, Jánosról, akinek egykor az volt  a
   feladata, hogy felkészítse a választott  népet a Megváltó érkezésére.  Ma,
   Advent  2.  vasárnapján  pedig  nekünk  segít,  hogy  felkészüljünk  Jézus
   születésének ünnepére és tovább haladjunk adventi utunkon. János nem némán
   érkezik, hanem  szól hozzánk.  Egyszerű, világos,  érthető szavakkal  szól
   hozzánk. Vajon mit mond? S meghalljuk-e egyáltalán, amit mond?

   Amennyire  nehéz  a  sokezer  lámpa  között  észrevenni  egyetlen  gyertya
   lángját, ugyanolyan nehéz vállalkozás a mindennapi hangzavarban meghallani
   az igazi hangot, amely megtérésre  szólít, s amely Istenhez vezet.  Nehéz,
   de nem lehetetlen!  Keresztelő János  hangját egykor  talán könnyebb  volt
   meghallani. A  pusztában  amúgy  csend van,  tehát  ha  valaki  megszólal,
   messzire hallatszik hangja. Napjaink  városaiban, ahol az emberek  sokszor
   még a pusztai magánynál is nagyobb egyedüllétet élnek át, nagyobb a zaj, a
   lárma, a hangzavar. Az ember szívében megszólaló hangokat könnyen elnyomja
   a  gépek  zaja,  az  utcai  sokadalom  zajongása,  az  emberi  zsivaj,   a
   fülsüketítő veszekedés,  a televíziók  és  rádiók szinte  mindent  betöltő
   hangja. Ebben a nagy hangkavalkádban kellene nekünk odafigyelnünk azokra a
   csendes, szelíd hangokra,  amelyek Jézusra  irányíthatják figyelmünket.  A
   külső hangforrásokat nehéz volna kikapcsolnunk, de mégis egy belső csendet
   kellene  elérnünk,  különben  még  az  is  megtörténhet,  hogy   karácsony
   éjszakáján még az angyalok énekét  sem fogjuk meghallani. Pedig ők  szépen
   énekelnek és igazán jó hírt, örömhírt hoznak a pásztoroknak, s nekünk.

   Ha sikerül  egy kis  csendet teremtenünk  magunk körül  és bennünk,  akkor
   biztosan meg  fogjuk  hallani  Keresztelő János  hangját,  aki  nekünk  is
   ugyanazt mondja, amit egykor azoknak, akik hozzá mentek: "Teremjétek hát a
   bűnbánat méltó gyümölcsét!"  (Mt 3,8).  Csak a csendben  hallhatjuk meg  a
   megtérésre indító isteni szót. Az Advent bűnbánati idő. Alkalmat ad nekünk
   arra, hogy a megtérés útjára lépjünk. Az Adventtel nem csak új egyházi  év
   kezdődik, hanem egy új élet kezdete  lehet számunkra. Jól tudjuk, hogy  az
   igazi bűnbánat nem az isteni  bűntetéstől való félelemből fakad, hanem  az
   iránta érzett szeretetből. Fejezzük  ki Isten iránti szeretetünket  azzal,
   hogy bűnbánatot  tartunk,  elvégezzük  szentgyónásunkat,  s  akkor  bátran
   remélhetjük, hogy  karácsony  éjjelén  találkozunk majd  az  emberré  lett
   Szeretettel.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mit használ  nekem, hogy  tisztában  vagyok bűneimmel,  s hogy  te,  Uram,
   eljössz a világba, ha nem jössz el az én lelkembe, ha nem térsz be hozzám,
   ha nem  élsz  és nem  beszélsz  bennem?  Hozzám kell  eljönnöd,  Uram,  az
   adventnek bennem kell megvalósulnia!