[Evangelium] 2007-11-29

[evangelium at communio.hu]

   2007. november 29. - Csütörtök

   Jézus  így  jövendölt   Jeruzsálem  pusztulásáról  és   a  saját   második
   eljöveteléről: Amikor  látjátok hogy  Jeruzsálemet hadsereg  veszi  körül,
   tudjátok meg, hogy elérkezett a  pusztulása! Akkor, akik Júdeában  vannak,
   fussanak a  hegyekbe; akik  a városban  meneküljenek el;  és akik  vidéken
   vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy  beteljesedjék
   mindaz, amit az Írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a
   napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt  a
   népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány
   népek közé.  Jeruzsálemet pogányok  tiporják, amíg  idejük be  nem  telik.
   Jelek lesznek  a Napban,  a  Holdban és  a  csillagokban, a  földön  pedig
   kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a  hullámok
   háborgása miatt. Az  emberek megdermednek a  rémülettől, miközben  várják,
   hogy mi történik  a világgal.  A mindenség  összetartó erői  megrendülnek.
   Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal
   és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl
   fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.
   Lk 21,20-28

   Elmélkedés:

   Jézusnak az  utolsó ítéletről  mondott szavai  kettős hatást  váltanak  ki
   bennünk. Az embert egyrészt félelem fogja el azokat a rettenetes  dolgokat
   hallva, amelyek be fognak követközni, másrészt öröm tölti el amiatt,  hogy
   eljön az Emberfia.  Vajon melyik  érzés erősebb? Vajon  képes-e a  közelgő
   üdvösség reménye legyőzni félelmeinket? Aki hűséggel kitart Jézus mellett,
   nyugodt lelkiismerettel várhatja az Úr eljövetelét. Érkezése, bár  valóban
   félelmetes jelek kíséretében fog bekövetkezni, mégis nagy örömet hoz  majd
   mindazok életébe, akik várják megváltásuk  napját. Ne engedjünk a  félelem
   kísértésének!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó Jézus, te  mindenkinek egyforma nagylelkűséggel  felajánlod szavadat  és
   tanításodat. Ahogy a  magvető nem tesz  különbséget a földre  vonatkozóan,
   hanem egyszerűen mindenütt vet, éppúgy te is egyformán intézed tanításod a
   gazdaghoz,  a  szegényhez,  a  bölcshöz,  a  tudatlanhoz,  a  buzgóhoz,  a
   lustához, a  bátorhoz és  a  gonoszhoz. Megkülönböztetés  nélkül  beszélsz
   mindenkihez.  Add,  Uram,  hogy  tanításodat  figyelemmel  hallgassam   és
   állandóan eszemben tartsam, s erővel és bátran megvalósítsam.