[Evangelium] 2007-11-22

[evangelium at communio.hu]

   2007. november 22. - Csütörtök

   Amikor Jézus közel  ért Jeruzsálemhez, és  megpillantotta a várost,  sírva
   fakadt. Azután ezt  mondta: "Bárcsak  felismernéd te is,  legalább ezen  a
   napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed  előtt.
   Jönnek majd  napok,  amikor  sánccal vesz  körül  ellenséged,  bekerít  és
   mindenfelől ostromol. Eltipornak téged  és gyermekeidet, akik falaid  közt
   laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel  látogatásod
   idejét."
   Lk 19,41-44

   Elmélkedés:

   Életünkben a világ megismerése folyamán sok nehézségbe ütközünk, hiszen  a
   természet rengeteg titkot rejt  magában, amelyekre sem  a tudomány, sem  a
   tapasztalatszerzés nem ad  magyarázatot. Isten  megismerése során  szintén
   sok gondunk akadhat.  E folyamatban a  kezdeményezés mindenképpen  Istené,
   ezt azonban  az ember  nem mindig  akarja viszonozni,  hiszen ez  egyúttal
   Isten első  szeretetének  viszonzását  is  jelenti.  Önmagunk  számára  az
   üdvösség útjának megismerése  és az  azon való  előrehaladás ugyanígy  nem
   könnyű. Bárcsak mi is belátnánk: mindent meg kell tennünk annak érdekében,
   hogy Isten üdvözítő akarata a mi életünkben is megvalósuljon.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Keresselek vágyakozással,
   vágyakozzam keresésedre,
   találjalak meg szeretetemmel,
   szeresselek megtalálva téged!
   Megvallom Uram, s hálát adok neked,
   hogy belém teremtetted képedet,
   hogy reád emlékezzem, reád gondoljak,
   téged szeresselek.
   De az annyira eltörlődött vétkeim rátelepedésével,
   annyira elhomályosult a bűnök füstjében,
   hogy nem képes arra, amire teremtetted,
   ha csak te nem újítod meg, s nem változtatod át.