[Evangelium] 2007-11-21

[evangelium at communio.hu]

   2007. november 21. - Szerda, A Boldogságos Szűz Mária bemutatása a
   templomban

   Jézus  Jeruzsálemhez  közeledett.   Sokan  azt   hitték,  hogy   hamarosan
   megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik:
   Egy előkelő  ember  messze  földre indult,  hogy  ott  királyi  méltóságot
   nyerjen, és  úgy térjen  vissza. Magához  hívta tíz  szolgáját. Tíz  mínát
   adott nekik, és  így szólt:  "Kereskedjetek vele, míg  vissza nem  térek!"
   Polgártársai azonban  gyűlölték őt,  ezért  követséget küldtek  utána,  és
   tiltakoztak: "Nem akarjuk, hogy ez  legyen a királyunk!" Az előkelő  ember
   mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta  szolgáit,
   akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
   Előlépett az első, és így szólt: "Uram, mínád tíz mínát hozott." Erre  azt
   mondta neki: "Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz
   város kormányzását bízom rád." Jött a  másik szolga, és így szólt:  "Uram,
   mínád öt  mínát hozott.  "  Ennek azt  mondta:  "Te öt  város  kormányzója
   leszel." Jött a harmadik, és így szólt: "Uram, itt a mínád. Kendőbe  kötve
   elrejtettem. Féltem  ugyanis tőled,  mert szigorú  ember vagy:  felveszed,
   amit le nem tettél, és learatod,  amit nem is vetettél." Ezt így  büntette
   meg: "A  magad  szavával  ítéllek el,  haszontalan  szolga.  Tudtad,  hogy
   szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem
   vetettem. Miért  nem  adtad  pénzemet a  pénzváltóknak,  hogy  hazaérkezve
   kamatostul kaptam volna vissza?" Aztán a körülállókhoz fordult:  "Vegyétek
   el  tőle  a  mínát,  és  adjátok  annak,  akinek  tíz  mínája  van!"  Azok
   megjegyezték: "Uram,  hiszen már  van  tíz mínája."  De ő  így  válaszolt:
   "Mondom nektek:  Mindenkinek, akinek  van,  még adnak,  hogy  bővelkedjék.
   Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet
   pedig, akik nem akarták,  hogy királyuk legyek,  hozzátok ide, és  öljétek
   meg szemem láttára!" E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.
   Lk 19,11-28

   Elmélkedés:

   A gazdájuktól  pénzt  kapó  szolgák valamennyien  tudják,  hogy  mit  kell
   tenniük, s miért kapták az összeget, mégsem teszik meg valamennyien ezt. A
   haszontalan szolga könnyelműsége mögött a félelem áll, amely megbénítja őt
   a cselekvésben. A többiek viszont tudják feladatukat és meg i teszik  azt,
   ezért az elszámoláskor jutalomban részesülnek.
   Az  egyházi  év  vége  felé   közeledvén  egyre  gyakrabban  olvasunk   az
   evangéliumban a ránk váró ítéletről, amikor el kell számolnunk Isten előtt
   mindazzal, amit tőle kaptunk. Vajon üdvösségünk érdekében használjuk-e fel
   a kegyelmet,  amellyel segít  minket?  Könnyelműség volna  részünkről  azt
   gondolni, hogy nem lesz elszámolás.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Add, hogy kedves  legyek eltted lelkem  alázatával, testvéri  szeretettel,
   tiszta  egyszerűséggel,  alázatos  szeméremmel,  szívem   ártatlanságával,
   érzékeim érzésével,  életem  szentségével, készséges  szófogadással,  édes
   türelemmel,  lelki  fegyelmezettséggel,   önkéntes  szegénységgel,   szent
   szelídséggel, jó  lelkiismerettel,  érett  erkölcseimmel,  vidám  elmével,
   minden igazságban,  szilárd  hittel, szent  kitartással,  erős  reménnyel,
   teljes szeretettel, a te szeretetednek boldog bevégzésével.