[Evangelium] 2007-11-15

[evangelium at communio.hu]

   2007. november 15. - Csütörtök

   A farizeusok egyszer megkérdezték Jézustól, mikor jön el az Isten országa.
   Ő ezt válaszolta: "Isten  országa nem jön el  szembetűnő módon. Nem  lehet
   azt mondani:  "Nézd itt  van, vagy  amott!" Isten  országa köztetek  van."
   Azután  tanítványaihoz  fordult:  "Jönnek  napok,  amikor  az  Emberfiának
   egyetlen napját  is  szívesen  látnátok, de  nem  látjátok.  Mondják  majd
   nektek: "Nézzétek, itt van, vagy amott!" Oda ne menjetek, és ne higgyétek!
   Mert ahogy a cikázó villám az ég  egyik felétől a másikig villan, úgy  jön
   el azon a napon  az Emberfia is. Előbb  azonban sokat kell szenvednie,  és
   megvetésben kell részesülnie ettől a nemzedéktől."
   Lk 17,20-25

   Elmélkedés:

   Ha Jézus  működését és  tevékenységét röviden  össze szeretnénk  foglalni,
   akkor az általa is használt kifejezéssel azt mondhatjuk, hogy  meghirdette
   Isten Országát. Ennek  a titokzatos Országnak  az evangéliumát,  örömhírét
   hirdette. De több volt ez, mint szóbeli igehirdetés. Szavai által  ugyanis
   megkezdődött ennek az Országnak a megvalósulása. Olyan szavak voltak ezek,
   amelyekben cselekvő erő rejlett, s amelyek hitre és megtérésre  indították
   az embereket. A kérdés a mi számunkra is az lehet, hogy mikor jön el az én
   életembe Isten Országa? A válasz  pedig egyszerű: akkor, amikor bennem  is
   hit ébred és én is  megtérés útjára lépek. Jézus tanításának  központjában
   Isten Országának  a  hirdetése  állt.  Nekünk is  ennek  az  Országnak  az
   evangéliumát kell továbbadnunk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Szentséges Atyánk, Teremtőnk, Megváltónk,
   vigasztalónk és Üdvözítőnk.
   Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is,
   hogy teljes szívünkből szeressünk téged és szüntelenül rád gondoljunk,
   hogy teljes lelkünkből mindig utánad sóvárogjunk,
   hogy teljes elménkből minden szándékunkat feléd irányozzuk, és mindenben a
   te tiszteletedet keressük,
   s hogy végül minden erőnkből minden képességünket,
   lelkünk és testünk minden rezdülését
   a te szereteted szolgálatára fordítsuk és semmi másra;
   felebarátainkat úgy szeressük, mint önmagunkat,
   erőnkhöz képest iparkodjunk mindenkit szeretetedre gyullasztani,
   mások szerencséjén nem kevésbé örülni, mint a saját magunkén,
   szerencsétlenségükben pedig részvéttel lenni irántuk,
   és senkit meg nem bántani.
   Assisi Szent Ferenc