[Evangelium] 2007-11-14

[evangelium at communio.hu]

   2007. november 14. - Szerda

   Jézus  egyszer  útban  Jeruzsálem   felé  áthaladt  Szamaria  és   Galilea
   határvidékén. Amikor betért az  egyik faluba, tíz  leprás férfi jött  vele
   szembe. Még messze voltak, amikor  megálltak, és hangosan így  kiáltottak:
   "Jézus, Mester!  Könyörülj  rajtunk!"  Ő rájuk  tekintett,  és  így  szólt
   hozzájuk: "Menjetek  és mutassátok  meg  magatokat a  papoknak."  Útközben
   megtisztultak.
   Az egyik, amikor észrevette,  hogy meggyógyult, visszament, hangos  szóval
   dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És
   ez az ember szamaritánus volt. Jézus megkérdezte: "Nemde tízen  tisztultak
   meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna,  hogy
   hálát adjon Istennek, csak ez az  idegen?" Aztán hozzá fordult: "Kelj  fel
   és menj! Hited meggyógyított téged."
   Lk 17,11-19

   Elmélkedés:

   Érthető, hogy Jézust is bántja az emberi hálátlanság. Normális esetben még
   akkor is hálával tartozunk valakinek a segítségéért vagy támogatásáért, ha
   valami viszonzást adunk cserébe. Hát még akkor mennyire illendő a hála, ha
   érdemtelenségünk ellenére kapunk valamilyen jót teljesen ingyen, úgy, hogy
   azért semmit sem  kell fizetnünk.  Az ilyen helyzetekben  csak az  adakozó
   jószívűségétől függ az adomány és nem a mi érdemeinktől. Jézus nem  csupán
   sajnálatból  segít   a   gyógyíthatatlan   betegségben   szenvedő   leprás
   betegeknek. Gyógyítása mögött felfedezhetjük  az isteni jóságot, amely  az
   ember segítségére siet a bajban. Ezt az isteni jószívűséget veszi  semmibe
   a hálátlan.  Legyünkhálásak mindazért  a jóért,  amelyet  érdemtelenségünk
   ellénére kapunk Istentő!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Szentséges Atyánk, Teremtőnk, Megváltónk,
   vigasztalónk és Üdvözítőnk.
   Jöjjön el a te országod,
   hogy te uralkodj bennünk kegyelmeddel
   és vezess bennünket a te országodba,
   ahol színed látása homálytalan,
   szereteted tökéletes,
   barátságod boldogságot árasztó,
   élvezésed örökké tartó.
   Assisi Szent Ferenc