[Evangelium] 2007-11-11

[evangelium at communio.hu]

   2007. november 11. - Évközi 32. vasárnap

   Abban az időben Jézus ezeket  mondta a szadduceusoknak, akik azt  tartják,
   hogy nincs  feltámadás: "A  világ fiai  nősülnek és  férjhez mennek.  Akik
   pedig méltók  rá, hogy  eljussanak  a másik  világba  és a  halálból  való
   feltámadásra, nem nősülnek,  s nem is  mennek férjhez. Hiszen  már meg  se
   halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a  fiai,
   mert feltámadtak.
   Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a  csipkebokorról
   szóló részben, ahol az  Urat Ábrahám Istenének,  Izsák Istenének és  Jákob
   Istenének nevezi.  Isten azonban  nem a  holtaké, hanem  az élőké,  hiszen
   mindenki érte él."
   Lk 20,27. 34-38

   Elmélkedés:

   Hit a feltámadásban
   Néhány esztendővel  ezelőtt  egy vallásos  csoport  részben  zarándoklata,
   részben  kirándulása  alkalmával  megtekintettük  Nagycenken  a  Széchenyi
   család kriptáját.  A  legtöbb  nyughely  el  van  falazva,  ahogyan  ez  a
   kriptákban szokás,  de a  család egyik  tagjának, Széchenyi  Pál,  egykori
   kalocsai érseknek  a  holtteste  egy  üvegkoporsóban  található.  Miközben
   mindenki egészen közelről megnézte a közel 300 éves mumifikálódott testet,
   a csoport egyik tagja megjegyezte: "Csak ennyi marad az emberből vagy  még
   ennél  is  kevesebb".  Később  sokszor  elgondolkoztam  magamban  ezen   a
   mondaton. Valóban csak  ennyi maradna  az emberből élete  és halála  után?
   Valóban teljesen megsemmisülünk és eltűnünk a földben anélkül, hogy  bármi
   is  megmaradna  belőlünk?  Az  élet  és  a  halál  kérdése  mindannyiunkat
   foglalkoztat. És  persze  az  is,  hogy  mi  lesz  velünk  a  halál  után.
   Megsemmisülünk? Vagy feltámadunk? És mit jelent a feltámadás?

   A mai  vasárnap evangéliumában  is ugyanezek  a kérdések  kerülnek elő.  A
   zsidók egyik vallási  csoportja, a feltámadásban  nem hívő szadduceusok  a
   túlvilági élettel, a feltámadással kapcsolatban kérdezik Jézust. Nem  kell
   csodálkoznunk azon, hogy ezek az  emberek nem hisznek a feltámadásban!  Ma
   is vannak olyan emberek,  még a keresztények között  is, akik szintén  nem
   hisznek a halál utáni életben. A Jézus korabeli szadduceusok  kételkedését
   megértem, de a mai emberekét nem. Ennek oka az, hogy Jézus kortársai eleve
   nem tudhatnak az  Úr feltámadásáról,  a mai  ember viszont  már tud  róla.
   Jézus személye, pontosabban az ő halála és feltámadása döntő jelentőségű e
   kérdésben. A halál utáni élet és  a feltámadás kérdéseire születtek már  a
   régmúlt időkben és manapság is emberi válaszok, de ezek nem megnyugtatóak,
   s  nem  elégségesek  számunkra.  Az   örök  élettel  és  a   feltámadással
   kapcsolatos, szívünket nyugtalanító kérdésekre maga Isten válaszol  azzal,
   hogy Jézus emberként elszenvedi a halált és a mennyei Atya feltámasztja őt
   a halálból.  Ez  már megnyugtató  és  elfogadható válasz!  Jézus  Krisztus
   feltámadása keresztény  hitünk legnagyobb  igazsága. Feltámadása,  amelyet
   húsvétkor ünneplünk, nem visszatérés a földi életbe, hanem egy megdicsőült
   testben való újjászületés az örökkévalóságra.

   A Krisztus feltámadásába vetett  hitig bizonyára minden keresztény  eljut.
   Innen azonban még egy lépést kell tennünk a saját feltámadásunk  irányába.
   Az egyik évben a húsvétra készülve fiatalokkal beszélgettünk a  feltámadás
   témájáról. Kérdéseik arról árulkodtak,  mintha a hitetlen Tamásnak  lettek
   volna a tanítványai,  legalábbis a  kételkedésben. Végül  aztán egyikük  a
   következőt mondta: "Jó, az rendben  van, hogy Jézus feltámadt, de  tényleg
   mi is  fel  fogunk  támadni?"  Ekkor  be  kellett  látnom,  hogy  a  Jézus
   feltámadásába vetett hitből  nem következik automatikusan,  hogy az  ember
   feltámadásában, a saját feltámadásunkban is higgyünk. Természetesen szoros
   kapcsolat van a kettő között. Ahogyan Krisztus feltámadt a halottak  közül
   és örökké él, ugyanúgy  Ő fog mindenkit feltámasztani  az utolsó napon  az
   örök életre.  Igen, mi  is  fel fogunk  támadni! Krisztusnak  hatalma  van
   ahhoz, hogy minket is  megajándékozzon egy feltámadt, dicsőséges  testtel,
   amely újra egyesül lelkünkkel.

   Befejezésül még egy gondolat, amely talán közelebb visz minket a hithez: a
   feltámadás Isten emberek iránti szeretetéről tanúskodik. Isten szeretetből
   teremtette meg  az embert.  Neki köszönhetjük  életünket és  gondot  visel
   ránk. Szeretetből küldte  el Fiát, hogy  megváltson és üdvözítsen  minket.
   Isten, aki ily  sok módon  szeret minket és  aki nap  mint nap  megmutatja
   irántunk érzett szeretetét, hogyan engedhetné meg, hogy életünk a  semmibe
   vesszen? Isten az életre teremtett minket és mindannyiunkat az örök életre
   hív.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Úr Jézus, aki Palesztina útjain zarándokolva
   kiválasztottad és meghívtad az apostolokat,
   és azzal bíztad meg oket,
   hogy hirdessék az evangéliumot,
   a híveknek jó pásztorai legyenek,
   és ünnepeljék az istentiszteletet,
   add, hogy ma se hiányozzon Egyházadból
   a sok szent pap, aki mindenkihez elviszi
   halálod és feltámadásod gyümölcseit.
   II. János Pál pápa