[Evangelium] 2007-11-09

[evangelium at communio.hu]

   2007. november 9. - Péntek, a Lateráni bazilik felszentelése

   Abban az időben:
   Mivel  közel  volt  a  zsidók  Húsvétja,  Jézus  fölment  Jeruzsálembe.  A
   templomban  árusokat  talált,  akik  ökröt,  juhot  és  galambot  árultak,
   valamint pénzváltókat, akik  ott ültek. Ekkor  kötelekből ostort font,  és
   kikergette mindnyájukat a templomból, ugyanígy a juhokat és az ökröket is,
   a  pénzváltók  pénzét  pedig  szétszórta.  Az  asztalokat  felforgatta,  a
   galambárusoknak meg azt mondta: "Vigyétek innét ezeket, ne tegyétek  Atyám
   házát  vásárcsarnokká!"  Tanítványainak  eszébe  jutott,  hogy  írva  van:
   "Emészt a házadért való buzgóság."
   A zsidók  erre  így  szóltak:  "Miféle  csodajelet  mutatsz,  hogy  ezeket
   teszed?" Jézus  azt válaszolta:  "Romboljátok le  ezt a  templomot, és  én
   három nap alatt fölépítem!" A zsidók azt felelték: "Negyvenhat  esztendeig
   épült ez  a templom,  és te  három  nap alatt  fölépíted azt?"  Ő  azonban
   testének templomáról beszélt. Amikor feltámadt a halálból,  tanítványainak
   eszébe jutott, hogy ezt mondta, s hittek az Írásnak és Jézus szavainak.
   Jn 2,13-22

   Elmélkedés:

   Jézus, a mennyei  Atya Fiaként  jogosan tartotta  a jeruzsálemi  templomot
   saját otthonának. A kereskedők egyrészt azért háborodtak fel, mert  kiűzte
   őket megszokott és  jó jövedelmet  biztosító helyükről,  másrészt azon  is
   megbotránkoztak, hogy Jézus  Isten Fiának tartja  magát, hiszen nyíltan  a
   saját Atyja  tulajdonaként beszél  a templomról,  amely hitük  szerint  az
   egyetlen Isten lakóhelye.
   A mennyei  Atya gyermekeiként  mi is  jogosan tekintjük  saját  plébániánk
   templomát, az  Isten  házát a  mi  otthonunknak. E  házba  Jézus  egyrészt
   vendégségbe hív minket, hogy saját  Testét nyújtsa nekünk lelki  ételként,
   másrészt azt is szeretné, ha igazi otthonra lelnénk Isten házában,  akinek
   gyermekei vagyunk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg  nekem
   az istengyermekség szellemét,  taníts meg arra,  hogyan kell mindig  Isten
   gyermekéhez méltóan cselekednem!  Maradj bennem!  Add, hogy  én is  mindig
   benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem!
   Nálad nélkül  semmi  vagyok.  Magamtól semmire  sem  megyek.  De  egyesíts
   önmagaddal, tölts el szereteteddel,  hogy általad az  Atyával és a  Fiúval
   mindig egyesüljek!