[Evangelium] 2007-11-07

[evangelium at communio.hu]

   2007. november 7. - Szerda

   Abban az  időben,  amikor  Jézust  nagy  népsokaság  követte,  ő  hozzájuk
   fordult, és így  szólt: "Aki  hozzám jön,  de nem  gyűlöli apját,  anyját,
   feleségét, gyermekeit, fivérét és  nővéreit, sőt még  saját magát is,  nem
   lehet az én  tanítványom. Aki tehát  nem hordozza keresztjét,  és nem  így
   követ engem, nem lehet az én tanítványom. Ha valaki közületek tornyot akar
   építeni, vajon nem ül le előbb, hogy kiszámítsa a költségeket, hogy  van-e
   miből  befejeznie?  Mert  ha  az  alapokat  lerakta,  de  (az  építkezést)
   befejezni nem  tudta, mindenki,  aki csak  látja, gúnyolni  kezdi: "Ez  az
   ember építkezésbe fogott,  de nem  tudta befejezni." Vagy,  ha egy  király
   hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet, vajon a maga
   tízezer katonájával  szembe  tud-e  szállni  azzal,  aki  húszezerrel  jön
   ellene. Mert ha  nem, követséget  küld hozzá,  amikor még  messze van,  és
   békét kér tőle. Tehát mindaz, aki  közületek nem mond le mindarról,  amije
   van, nem lehet az én tanítványom."
   Lk 14,25-33

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumban elhagzó jézusi szavak kifejezetten provokálnak minket.
   El kell döntenünk,  hogy kit  szeretünk a legjobban,  kiért akarunk  élni?
   Kinek a tanítványai vagyunk? Képesek vagyunk-e minden áldozatot  meghozni,
   hogy tanítványok lehessünk? Kinek szeretném odaadni az életemet?
   A döntésben talán segítenek minket a következő kérdések: Ki szeret engem a
   legjobban? Ki  az,  aki értem  él?  Ki a  legjobb  mester? Ki  az,  aki  a
   legnagyobb áldozatot  is meghozta  értem?  Ki az,  aki  még az  életét  is
   odaadta értem?
   A nagy népsokaság  létszáma hamar  lecsökken és  csak kevesen  bizonyulnak
   igazi tanítványnak. Érdemes lemondani  minden evilági dologról, hogy  ezen
   kevesek közé szeretnék tartozhassak.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Örökkévaló Isten, jóságos  Uram, te alkottad  testünket a föld  agyagából.
   Jóságos Szeretet, miután  megalkottad ezt  a silány  elemet, nagy  kincset
   helyeztél abba:  a te  képedre  alkotott lelket.  Örök  Isten, te  vagy  a
   mester, aki megsegítesz és  újjáalkotsz. Törd hát  szét testem edényét,  s
   alakítsd újjá tetszésed szerint.
   Örökkévaló Atya, újból neked ajánlom fel életemet a te kedves jegyesedért,
   az Egyházért. Szakítsd  el testemet, ahányszor  tetszik jóságodnak, s  adj
   vissza testemnek, mindig nagyobb fájdalommal az előbbinél. Csak  láthassam
   végre a megújhodását ennek a kedves jegyesnek, az Anyaszentegyháznak!
   Sziénai Szent Katalin