[Evangelium] 2007-11-06

[evangelium at communio.hu]

   2007. november 6. - Kedd

   Jézus egyszer  egy  előkelő farizeus  házában  ebédelt. A  vendégek  közül
   megszólalt valaki: "Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában". Jézus a
   következő példabeszéddel  válaszolt: "Egy  ember nagy  lakomát  rendezett.
   Sokakat meghívott. Amikor  eljött a lakoma  ideje, elküldte szolgáját,  és
   ezt üzente a meghívottaknak: "Jöjjetek! Minden készen van." De azok  sorra
   mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: "Földet vettem. El kell  mennem,
   hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!" A másik azt mondta: "Öt iga ökröt
   vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki engem!" Egy további így szólt:
   "Most nősültem,  nem  mehetek."  A  szolga  hazatért,  jelentette  mindezt
   urának. A  házigazda  haragra  lobbant. Meghagyta  szolgájának:  "Menj  ki
   azonnal a  város tereire  és  utcáira, és  vezesd  be ide  a  szegényeket,
   bénákat, vakokat,  sántákat!"  A  szolga  jelentette:  "Uram,  parancsodat
   teljesítettem, de  még mindig  van  hely." Az  úr akkor  megparancsolta  a
   szolgának: Menj ki az országutakra  és a sövények mentére, és  kényszeríts
   be mindenkit, hogy megteljék a házam! Mondom nektek: Senki sem ízleli  meg
   lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak."
   Lk 14,15-24

   Elmélkedés:

   Olcsó kifogások keresése és ostoba mentegetőzés jellemzi a  meghívottakat,
   akik nem  akarnak  részt  venni  az  ünnepségen.  Mindez  mögött  pedig  a
   kegyetlen visszautasítás húzódik meg.  Mert a szeretetteljes hívásnak  nem
   kell feltétlenül engedelmeskedni.  A lakomán való  részvétel nem  kötelező
   senki számára.  Szabadon  el  lehet  fogadni,  de  akár  vissza  is  lehet
   utasítani. Nem arról van szó tehát,  hogy valaki eleve méltatlan és  ezért
   nem is kap  meghívást, hanem  arról, hogy mindenki  meghívott, de  egyesek
   méltatlanná teszik saját magukat. Mindkettőnek következménye van,  amelyet
   a szabad döntést hozó személynek  vállalnia kell. A hívás elfogadása  tesz
   jelenlévő vendéggé az Isten által rendezett lakomán.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenem, te minden  ember szívébe beleoltottad  a reményt, de  keresztény,
   természetfeletti reményt  csak te  adhatsz nekünk.  Add meg  nekem ezt  az
   erősséget, add meg minden nekem kedvesnek és minden hívő léleknek!
   Add, hogy  ez egész  életünket,  szenvedésünket és  halálunkat  fényesebbé
   tegye, átváltoztassa, s nekünk ebben az életben, különösen a csalódások és
   gondok napjaiban, benső erőt és bízó bátorságot adjon!