[Evangelium] 2007-11-04

[evangelium at communio.hu]

   2007. november 4. - Évközi 31. vasárnap

   Abban az időben: Jézus Jerikó városán  haladt át. Élt ott egy Zakeus  nevű
   gazdag ember, aki a vámosok feje volt. Szerette volna látni és  megismerni
   Jézust, de a tömeg miatt nem láthatta, mert alacsony termetű volt. Így hát
   előrefutott, felmászott egy vad fügefára, hogy láthassa, mert arra kellett
   elhaladnia.
   Amikor Jézus  odaért,  felnézett,  és  megszólította:  "Zakeus,  gyere  le
   gyorsan, mert ma a te házadban kell megszállnom." Erre ő sietve lejött, és
   örömmel fogadta  Jézust.  Akik ezt  látták,  méltatlankodva  megjegyezték:
   Bűnös embernél száll meg. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így  szólt:
   "Nézd, Uram, vagyonom felét a  szegényeknek adom, és ha valakit  valamiben
   megkárosítottam, négyannyit adok helyette."
   Jézus ezt felelte neki: "Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő  is
   Ábrahám fia. Az  Emberfia azért  jött, hogy megkeresse  és üdvözítse,  ami
   elveszett."
   Lk 19,1-10

   Elmélkedés:

   Egy Isten-kereső lelki útja
   Zakeusról, a jerikói  vámosról hallottunk a  mai evangéliumban, aki  látni
   szerette volna Jézust és ezért nevetségessé téve önmagát felmászott egy fa
   tetejére, hogy vágya teljesüljön.  Ezt követően Jézus az  ő házába tér  be
   vendégségbe.  A  történet  lényegét  jobban  megérthetjük,  ha  látjuk   a
   körülményeket.  Már  közeledik  Jézus  földi  életének  vége.  Három  éves
   nyilvános működését és tanítását a nép körében befejezve most Jeruzsálembe
   megy a közelgő ünnepekre. A  Jeruzsálem felé vezető út utolsó  szakaszához
   érkezik, Jerikóba ér, amely  már közel van a  fővároshoz. Két jelentős  és
   látványos esemény kötődik  ezen az úton  a városhoz: egy  vak koldusnak  a
   meggyógyítása (Lk 18,35-43) és a  Zakeussal való találkozás (Lk  19,1-10).
   Bartimeus, a vak  koldus ott  van az  útszélen, hallja,  hogy közeledik  a
   tömeggel Jézus, de esélye sincs arra, hogy megláthassa őt. Az emberek  nem
   foglalkoznak vele. Bartimeus azt akarja, hogy Jézus meglássa vagy legalább
   meghallja őt. Hangos kiáltozására az Úr mégis felfigyel, magához  hívatja,
   csodát tesz vele és visszaadja szemevilágát.

   Zakeussal egészen hasonló  dolog történik.  Annak az  embernek, aki  eddig
   csak a  pénznek élt  és  minden Jerikóba  érkező emberben  olyan  személyt
   látott, akit becsaphat és akitől magas összeget kérhet, most új vágy ébred
   a szívében.  Most  nem  pénzt  akar szerezni,  mint  életének  minden  más
   pillanatában, hanem  Jézust  akarja látni.  Alacsony  testmagassága  miatt
   nincs esélye arra, hogy a hatalmas  tömegben meglássa Jézust. De nem  mond
   le  vágyáról,  hanem  mit  sem   törődve  az  emberek  gúnyolódásával   és
   nevetésével, felmászik a fügefára abban a reményben, hogy onnan észreveszi
   majd az Urat. Ennél azonban sokkal több történik. Olyan dolog, amit még  ő
   sem remélt. Nem csak ő pillanthatta meg Jézust, hanem Jézus is  észrevette
   őt, s azonnal  meglátta benne  a lelki vakságából  és önzéséből  gyógyulni
   akaró embert. Betért tehát  a mások által  bűnösnek tartott ember  házába,
   hogy oda is elvigye az üdvösséget.

   A történet hátterében  érdemes felfigyelnünk  arra a  lelki útra,  amelyet
   Zakeus végigjár. Az eseményt megelőzően egy mindenki által megvetett ember
   volt. Az emberek lenézték, mert kiszolgálta az elnyomó rómaiakat.  Jogosan
   haragudtak rá amiatt, mert mindenkit  becsapott és magas vámot kért,  hogy
   nagyobb legyen  a haszna.  Termete  miatt is  a  nevetség tárgya  volt.  A
   közösség kitaszította és megvetette.

   Ez a kitaszított  ember egyszercsak Isten-keresővé,  Jézust látni  akaróvá
   válik. És  ebben a  vágyakozásában, keresésében  nem tudja  megakadályozni
   senki.  Hirtelen  leleményessé  válik,  hogy  megtalálja  a  megoldást.  A
   megalázó és  gúnyos megjegyzéseket  is eltűri,  csakhogy meglássa  Jézust.
   Nincsenek nagyravágyó tervei,  nem gondolja,  hogy Jézus  éppen ővele  fog
   beszélgetni, hanem megelégszik azzal, ha  egy pillanatra láthatja a  híres
   vándortanítót.

   Harmadik lépésként  pedig adakozóvá  válik.  Ígéretet tesz,  hogy  vagyona
   felét szétosztja  a  szegényeknek  és bőséges  kártérítést  ad  az  általa
   becsapottaknak. Megtérésének komoly jele  ez. Megtapasztalta, hogy  milyen
   nagy az Isten irgalma  iránta, s most ő  is megmutatja, hogy tud  irgalmas
   lenni az emberek felé.

   Tegyük láthatóvá  magunkat, hogy  az  irgalmas Jézus  tekintete  szívünkbe
   megtérést, életünkbe pedig üdvösséget hozzon!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, Istenem, mikor  találom meg végre  nyugalmamat? Nagyon vágyódik  lelkem
   tehozzád! De erős leszek,  s türelmesen várom azt  az órát, melyen  isteni
   Megváltóm az örök üdvösségre hív. Addig  csak az lesz a gondom, hogy  neki
   tetszően éljek, s szent akaratát teljesítsem.