[Evangelium] 2007-11-02

[evangelium at communio.hu]

   2007. november 2. - Péntek, Halottak napja

   Egy alkalommal Jézus ezt mondta a zsidóknak:
   "Bizony, mondom nektek: Aki hallgat az én tanításomra, és hisz abban,  aki
   engem küldött, annak örök élete van, és nem sújtja őt az ítélet, mert  már
   átment a halálból az életbe. Bizony, bizony mondom nektek: Eljön az óra  -
   sőt már itt is van -, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát.
   Meghallják,  és  életre  támadnak.  Mert  ahogyan  az  Atyának  élete  van
   önmagában, ugyanúgy megadta a  Fiúnak is, hogy  élete legyen önmagában.  A
   Fiúnak hatalmat adott arra is, hogy ítéletet tartson, mert ő az  Emberfia.
   Ne csodálkozzatok  ezen! Eljön  az óra,  amikor a  halottak meghallják  az
   Isten  Fiának  szavát,  és  előjönnek  sírjukból.  Akik  jót  cselekedtek,
   feltámadnak  és   üdvözülnek;   akik  rosszat   tettek,   feltámadnak   és
   elkárhoznak."
   Jn 5,24-29

   Elmélkedés:

   Az élet arra való, hogy  az ember Istent keresse.  A halál az az  esemény,
   amikor az  ember Istent  megtalálja. Ezután  következik az  örökkévalóság,
   amely Isten örök  birtoklását, a  vele való  együttlétet, a  soha meg  nem
   szűnő boldogságot jelenti. Igaz, mindezt csak a hívő ember gondolja így. A
   hitetlen ember egész életében  talán semmit és senkit  sem keres, s így  a
   halálában sem találkozhat senkivel. A  hitetlen számára minden véget ér  a
   halállal. A hívő  viszont tudja,  hogy a  földi életet  lezáró halál  után
   következik a feltámadás  és az örök  élet. Csak  az a fontos,  hogy el  ne
   veszítsük szemünk elől a végső  célt és le ne  térjünk az útról, amely  az
   üdvösségre vezet! El ne szakadjunk az Úrtól!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Félelmetes  dolog  a  halál  órája.  Azonban  jaj,  én  Teremtőm,   milyen
   rettenetes lesz  az  a  nap,  amelyen  a  te  büntető  igazságosságod  fog
   megnyilvánulni!
   Sokszor elgondolom,  Krisztusom,  milyen  kedvesek, édesek  a  Te  szemeid
   annak, aki téged szeret és olyankor, amidőn Te szeretettel tekintesz rá.
   Meg vagyok róla győződve,  hogy az olyan léleknek,  amely egészen a  Tiéd,
   egyetlen olyan  édes  tekintet  bőséges jutalom  hosszú  éveken  át  tartó
   szolgálataiért.
   Avilai Szent Teréz