[Evangelium] 2007-10-29

[evangelium at communio.hu]

   2007. október 29. - Hétfő

   Jézus szombatonként a zsinagógában tanított. Volt ott egy asszony, akit  a
   betegség lelke már tizennyolc éve hatalmában tartott. Annyira meggörnyedt,
   hogy egyáltalán nem tudott felegyenesedni. Amikor Jézus meglátta,  magához
   hívta, és így szólt hozzá: "Asszony, megszabadultál betegségedtől." Közben
   rátette a kezét. Az  rögtön felegyenesedett, és  dicsőítette az Istent.  A
   zsinagóga  elöljárója   méltatlankodott   azért,  hogy   Jézus   szombaton
   gyógyított, és a  sokasághoz fordult:  "Hat napotok van  a munkára.  Akkor
   jöjjetek gyógyulást  keresni,  ne  szombaton!" Jézus  feléje  fordult,  és
   megfelelt neki: "Képmutatók!  Van-e köztetek egy  is, aki nem  oldja el  a
   jászoltól ökrét vagy szamarát  szombati napon, hogy megitassa?  Ábrahámnak
   ezt a lányát pedig a sátán  tartotta megkötözve immár tizennyolc éve.  Nem
   kellett-e őt  feloldani  kötelékétől  akár  szombaton  is?"  Ellenfelei  e
   szavakra szégyenükben  elpirultak. A  nép  pedig örvendezett,  hogy  Jézus
   ilyen csodát művelt.
   Lk 13,10-17

   Elmélkedés:

   Jézus nem csupán  beszélt az  Isten Országáról,  hanem gyógyító  csodáival
   egyértelmű jelét  adta  annak,  hogy elkezdődött  annak  megvalósulása.  A
   példabeszédek sok szempontból rávilágítanak a Jézus által elhozott  Ország
   mibenlétére és  jellegére, a  csodák pedig  különleges erővel  bizonyítják
   annak jelenlétét.
   Isten Országának megvalósulását  és növekedését nem  gátolhatják az  olyan
   régi törvények, mint  például a szombati  nyugalomra vonatkozó  előírások.
   Jézus nem törődik e szabályokkal, ha jót tehet és megszabadíthatja az évek
   óta betegséggel küzdő asszonyt. Csodát  tesz, mert ezzel megmutatja,  hogy
   szavaira láthatóvá válik mindaz, amit hirdet és tanít.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, te újra  meg újra  hangsúlyozod, hogy minden  lehetséges annak,  aki
   hisz. Ha  megvizsgáljuk, melyik  a legnagyobb,  a neked  leginkább  tetsző
   erény, azt látjuk, hogy a hit.
   Igen, ennek  ereje által  készülünk  fel arra,  hogy belépjünk  a  Szentek
   Szentjébe. Hit nélkül, ó, dicsőség Ura, nem tettél volna értünk  csodákat.
   Mielőtt csodát  műveltél volna,  azt akartad,  hogy jóságoddal  egyesítsük
   hitünket.
   Valójában a  hit nem  nagyobb, mint  egy alázatos  kis mustármag,  melynek
   azonban akkora ereje van, hogy hegyeket dönthet a tengerbe.
   Ez a hit  a lélek  szemével kétség  nélkül felismeri  a jövendő  dolgokat,
   mindazt, ami még rejtve van. Egy sorban áll a reménnyel és a  szeretettel.
   Mert amikor hiszek benned, szeretlek is, Uram, és ugyanakkor remélem tőled
   láthatatlan ajándékaidat.
   Nareki Szent Gergely