[Evangelium] 2007-10-25

[evangelium at communio.hu]

   2007. október 25. - Csütörtök

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Azért jöttem, hogy  tüzet
   gyújtsak  a  földön.  Mi  mást   akarnék,  mint  hogy  lángra   lobbanjon!
   Keresztséggel   kell   megkereszteltetnem.   Mennyire   várom,   hogy   ez
   beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a  földre?
   Mondom nektek,  nem azt,  hanem szakadást.  Ezentúl, ha  öten lesznek  egy
   házban, megoszlanak  egymás  között: három  kettő  ellen, és  kettő  három
   ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány
   az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával."
   Lk 12,49-53

   Elmélkedés:

   Jézus oly erővel  hirdette egykoron  az Isten  Országáról szóló  örömhírt,
   hogy képes  volt lelkesíteni  apotolait és  tanítványait, s  lángra  tudta
   lobbantani sok ember szívét.  De még ennél is  mélyebb értelme van  annak,
   hogy Jézus  azért jött  a  világba, hogy  tüzet gyújtson.  Az  ószövetségi
   időkben és  Jézus korában  is a  tűz Isten  jelenlétének, dicsőségének  és
   szentségének volt a jele. Isten  égő csipkebokorban jelenik meg  Mózesnek,
   tüzes szekéren ragadja el Illés prófétát és tűzoszlop alakjában  védelmezi
   népét a pusztai vándorlás idején.
   Amikor tehát Jézus tüzgyújtásról beszél, akkor Isten jelenlétére hívja fel
   a figyelmet.  Akrom-e, hogy  bennem is  égjen Isten  jelenlétének  lángja?
   Akarok-e a tűz közelében, Isten közelségében élni?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Urunk, Jézus, aki saját magaddal fizettél értünk, add meg nekünk, jóllehet
   méltatlanok vagyunk erre az  árra, hogy teljesen, tökéletesenés  mindenben
   megadjuk magunkat kegyelmednek.
   Így, kínszenvedésed képéhez alakulva, hadd szerezzük vissza, amit a bűnnel
   elvesztettünk: istenséged képét.
   Szent Bonaventura