[Evangelium] 2007-10-22

[evangelium at communio.hu]

   2007. október 22. - Hétfő

   Abban az időben,  amikor Jézus tanított,  valaki megszólalt a  sokaságból:
   "Mester, szólj testvéremnek,  hogy ossza  meg velem az  örökséget!" Ő  így
   válaszolt neki: "Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek,  és
   elosszam  örökségteket?"  Majd  a   tömeghez  fordult:  "Vigyázzatok,   és
   őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való  bővelkedéstől
   függ az ember élete".
   Példabeszédet is  mondott nekik:  "Egy gazdag  embernek a  földje  bőséges
   termést hozott, így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a
   termésemet. Tudom  már,  mit  teszek: lebontom  csűreimet  és  nagyobbakat
   építek, oda  gyűjtöm  majd a  termést  és minden  vagyonomat.  Aztán  majd
   elégedetten mondom magamnak:  Ember, van elég  vagyonod, eltart sok  évig.
   Pihenj, egyél, igyál, és  élvezd az életet! Ám  az Isten így szólt  hozzá:
   Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz,  amit
   szereztél? Így jár az, aki  kincset gyűjt magának, ahelyett hogy  Istenben
   gazdagodnék!"
   Lk 12,13-21

   Elmélkedés:

   A pénz utáni mohóság, a vagyon utáni vágyakozás, a kapzsiság azért  számít
   bűnnek, mert ellenkezik a felebaráti szeretet törvényével és elfordítja az
   ember szívét Istentől. Mégis, mindezzel  mit sem törődve, egyesek a  földi
   gazdagságban bizakodnak és  minden igyekezetükkel gazdagodni  szeretnének.
   Szívüket elzárják a nagylelkű Isten és a szükséget szenvedő emberek  elől.
   Az evangéliumban  olvasott példabeszéd  rávilágít a  kapzsiság  lényegére:
   egyrészt a minél  nagyobb megszerzésének vágyára,  másrészt az ahhoz  való
   ragaszkodásra. Aki ily módon  a földi kincsekhez  köti magát, elfelejti  a
   legfőbb emberi célt, az üdvösséget.
   Jézus a  vagyonban való  bővelkedés helyett  más utat,  a lelkiekben  való
   gazdagodás ajánlja tanítványainak.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, hozzád kiáltok, siess hozzám,
   figyelj szavamra, amikor hozzád könyörgök!
   Imádságom, mint a tömjénfüst szálljon eléd,
   kitárt kezem legyen esti áldozat!
   Uram, állíts szájam elé őrséget,
   és ajkam kapujához rendelj védelmet!
   Ne engedd, hogy szívem a bűnre hajoljon,
   hogy a cselszövőkkel szőjek gonosz terveket.
   Hogy a gonosztevők társául ne szegődjem,
   dús lakomáikat meg sem ízlelem!
   Az igaz, ha megfedd, szeretetből teszi,
   de a gonosz olajától fejem ne csillogjon,
   gonosztetteikkel szemben imádsággal vértezem magam.
   Ha bíráikat a kőszikláról letaszítják,
   kinyilvánul szavaik álnoksága.
   Mint a széttört malomkődarabok a földön szerteszét,
   úgy hevernek csontjaik az alvilág szájánál.
   De én hozzád emelem fel szemem, Uram, Istenem,
   hozzád fordulok, ne hagyd elveszni lelkemet.
   Őrizz meg a tőrtől, amit nekem vetettek,
   a gonosztevők csapdájától.
   140. zsoltár


   ________________________________

   Aktuális:
   Kedves listatagok!
   Mivel ezen a héten nem leszek internetközelben, kérem, hogy imakéréseket a
   jövő héten küldjetek!
   Köszönettel: István atya