[Evangelium] 2007-10-21

[evangelium at communio.hu]

   2007. október 21. - Évközi 29. vasárnap, Missziós vasárnap

   Abban az időben: Példabeszédet mondott Jézus arról, hogy szüntelenül  kell
   imádkozni, és nem szabad belefáradni.
   Így szólt:  "Az egyik  városban élt  egy bíró,  aki Istentől  nem félt  és
   embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment
   hozzá, és kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.
   A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Noha  Istentől
   nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy
   igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver."
   Az Úr így szólt: "Hallottátok, hogy  mit mond az igazságtalan bíró.  Vajon
   Isten nem szolgáltat igazságot  választottjainak, akik éjjel-nappal  hozzá
   folyamodnak?  Talán   megvárakoztatja  őket?   Mondom  nektek,   hamarosan
   igazságot szolgáltat nekik.
   Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?"
   Lk 18,1-8

   Elmélkedés:

   Közös küldetésünk
   A katolikus egyház XI. Piusz  pápa rendeletére 1926-ban tartotta meg  első
   alkalommal a missziós vasárnapot, amelyet azóta minden esztendőben október
   harmadik vasárnapján ünneplünk. E napon a világ minden részén a  katolikus
   hívek azokra a  hitterjesztőkre gondolnak,  akik a múltban  és a  jelenben
   vállalták, illetve  vállalják,  hogy  hazájukat  elhagyva  más  országokba
   mennek,  hogy  ott  hirdessék  Krisztus  evangéliumát.  Ugyanakkor  minden
   templomban a missziók javára gyűjtés van, amellyel támogatjuk a föld másik
   részén  élő   missziós  papok   és  szerzetesek   munkáját.  A   szüntelen
   imádkozásról  szóló   evangéliumi   példabeszéd   befejező   mondata   jól
   kapcsolódik a missziós vasárnap mondanivalójához: "Csak az a kérdés,  hogy
   amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?" (Lk 18,8)

   Ha az  Egyház  teljesíti krisztusi  küldetését,  és elmegy  az  evangélium
   örömhírével minden néphez, akkor bizonyára  találni fog. Ha lesznek  olyan
   fiatalok, akik egy  kényelmesnek ígérkező életről  lemondanak azért,  hogy
   távoli országokban hirdessék  a krisztusi hitet,  akkor bizonyára  találni
   fog. Ha  lesznek olyan  hithirdető misszionáriusok,  akik készek  meghalni
   hitükért, s ezzel  megerősítik hitükben az  újonnan megtérteket, akkor  az
   Emberfia fog találni hitet a földön.

   XVI. Benedek pápa az idei missziós vasárnapra a püspököknek, a papoknak és
   a szerzeteseknek,  valamint  a  hívőknek  küldött  üzenetében  felhívja  a
   figyelmünket arra, hogy a misszió minden helyi egyháznak a felelőssége, és
   sürget minket, hogy  "új lendületet adjunk  a missziós tevékenységnek".  A
   Szentatya először  azoknak az  országoknak a  híveit buzdítja  üzenetében,
   ahol a keresztény  hit ősi  hagyományokkal rendelkezik,  és képesek  arra,
   hogy egyrészt anyagi segítséget nyújtsanak a missziókban tevékenykedőknek,
   másrészt papokat,  szerzeteseket,  és  világi  hívőket  tudnak  küldeni  a
   missziós  országokba.   Az   Egyház   missziós   munkájában   való   ilyen
   együttműködés megóvja az elvilágiasodott  nyugati társadalmakat a  magukba
   zárkózástól és a  jövőbe vetett  remény elvesztésétől. A  pápa azokhoz  az
   egyházakhoz is szól, amelyekhez csak nemrég jutott el az evangélium.  Arra
   bátorítja ezeket  a fiatal,  fejlődésük során  sok nehézséggel  küzdő,  de
   talán szerencsés módon papi  hivatásokban bővelkedő közösségeket, hogy  ők
   is küldjenek  misszionáriusokat  lelkipásztori  szolgálatra  a  világ  más
   részeire. A  Szentatya  emellett  a  következőket  írja:  "Az  a  missziós
   megbízás, amit  Krisztus  az apostoloknak  adott,  valóban  mindannyiunkat
   érint. A missziós világnap legyen megfelelő alkalom arra, hogy ezt  jobban
   tudatosítsuk   magunkban,   és   közösen   segítsük   új   misszionáriusok
   felkészülését az evangélium terjesztésére. Ugyanakkor ne feledkezzünk  meg
   arról, hogy az imádság az első és legfontosabb, amivel hozzájárulhatunk az
   Egyház missziós tevékenységéhez".

   A Föld  több  mint 6  és  fél  milliárd lakosa  közül  megközelítőleg  1,2
   milliárd a katolikus.  A missziók  munkáját világszerte  a vatikáni  Népek
   Evangelizációja  Kongregáció  irányítja.  A  hagyományos  értelemben  vett
   missziós országokban 85 ezer pap, 28 ezer szerzetes, 450 ezer  szerzetesnő
   tevékenykedik.  2006-ban,  egyetlen  év  alatt  17  pap,  1  szerzetes,  3
   szerzetesnő  és  3  világi  misszionárius  halt  meg  hitéért  és  a   hit
   terjesztéséért erőszakos cselekmény (gyilkosság) következtében.

   Ne gondoljuk, hogy a missziós országok  gondja nem a mi gondunk! Igenis  a
   miénk is,  hiszen mindannyian  ugyanannak a  közösségnek, az  Egyháznak  a
   tagjai vagyunk.  Ne  gondoljuk, hogy  mi  nem tudjuk  segíteni  a  misszós
   munkát! Igenis tudunk imádkozni  a missziósokért és küldetésük  sikeréért,
   és anyagilag is támogathatjuk őket. Ne gondoljuk, hogy a missziós lelkület
   távol áll tőlünk! Hiteles keresztény életünkkel mi is hithirdetők  vagyunk
   saját környezetünkben. És  ne gondoljuk, hogy  a missziós területek  távol
   vannak  tőlünk!  A  mi  falvainkban   és  városainkban  is  élnek   hittől
   eltávolodott  emberek,   akiknek  hirdethetjük   az  evangéliumot.   Annak
   érdekében, hogy  az  Atya  Országa megvalósulhasson  a  földön,  induljunk
   Krisztustól  és  vezessen  minket  a  Szenlélek!  Induljunk  és  hirdessük
   Krisztus evangéliumát, hogy eljövetelekor találjon hitet és hívő embereket
   a földön!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Indulj el Krisztustól, aki irgalomra találtál!
   Indulj el Krisztustól, aki megbocsátottál, és aki bocsánatot nyertél!
   Indulj el Krisztustól, aki ismered a fájdalmat és a szenvedést!
   Indulj el  Krisztustól, akit  megkísértett a  langyosság: a  kegyelem  éve
   végtelen!
   Indulj el Krisztustól, az új évezred Egyháza!