[Evangelium] 2007-10-11

[evangelium at communio.hu]

   2007. október 11. - Csütörtök

   Jézus  egy  alkalommal  így  beszélt  tanítványainak:  "Tegyük  fel,  hogy
   valamelyiteknek van egy barátja, aki éjfélkor bekopog hozzá és ezt mondja:
   Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret! Útról érkezett egy vendégem,  s
   nincs mivel megkínálnom. De az kiszól: Ne zavarj engem! Az ajtó már be van
   zárva, én is, gyermekeim is ágyban vagyunk. Nem tudok fölkelni, hogy adjak
   neked. Mondom nektek: Ha  nem is kelne fel,  hogy adjon neki  barátságból,
   erőszakossága miatt mégis  fölkel, és ad  neki annyit, amennyire  szüksége
   van.  Mondom  tehát  nektek:  Kérjetek  és  adnak  nektek,  keressetek  és
   találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindaz, aki kér,  kap,
   aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak. Van-e köztetek olyan
   apa, aki követ ad fiának, mikor az  kenyeret kér tőle? Vagy ha halat  kér,
   akkor hal helyett  tán kígyót  ad neki? Vagy  ha tojást  kér, akkor  talán
   skorpiót nyújt neki? Ha  tehát ti, bár gonoszak  vagytok, tudtok jót  adni
   gyermekeiteknek, mennyivel  inkább  adja  mennyei  Atyátok  a  Szentlelket
   azoknak, akik kérik tőle."
   Lk 11,5-13

   Elmélkedés:

   Amikor Jézus imádkozni tanította tanítványait, arra bátorította őket, hogy
   Istent Atyának szólítsák. A mai evangélium ennek egyik következményéről ad
   tanítást. Aki hiszi, hogy Isten  az ő jóságos Atyja, bizalommal  fordulhat
   hozzá  kéréseinek  teljesítéséért.  A  gyermek  bizalma  ez  atyja  iránt.
   Mindazok  a  kérések,  amelyek   a  Miatyánkban  megfogalmazódnak,   Isten
   jóságának köszönhetően teljesülnek életünkben. A kitartóan végzett imádság
   és kérés mögött természetesen  nem valamiféle követelőző lelkület  húzódik
   meg.  És  nem  számíthatunk  arra   sem,  hogy  Isten  minden   kérésünket
   feltétlenül  teljesíti.  Ehelyett  kettős  bizalom  él  bennünk.   Egyrész
   reméljük, hogy meghallgat minket, másrészt  bízunk abban, hogy a  javunkra
   váló kérések teljesülnek.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Istenem! Most nyugodni térek a te áldásoddal. Egyszer eljön életem  utolsó
   estéje is,  amikor örök  nyugalomra térek.  Engedd, hogy  úgy éljek,  hogy
   minden cselekedetem  előkészület  legyen  erre az  örök  nyugalomra,  hogy
   hitemből  kivirágozzék  a  színről   színre  való  látás,  reményemből   a
   birtoklás, s tökéletlen szeretetemből a veled való tökéletes egyesülés!
   Szalézi Szent Ferenc