[Evangelium] 2007-10-10

[evangelium at communio.hu]

   2007. október 10. - Szerda

   Történt  egyszer,  hogy  Jézus  éppen  befejezte  imádságát;  Ekkor  egyik
   tanítványa arra  kérte: "Uram,  taníts meg  minket imádkozni,  mint  ahogy
   János is tanította imádkozni tanítványait." Jézus erre így szólt hozzájuk:
   "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
   Atyánk! Szenteltessék meg a te neved.
   Jöjjön el a te országod.
   Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.
   Bocsásd meg vétkeinket,
   miképpen mi is megbocsátunk minden ellenünk vétőnek.
   És ne vígy minket kísértésbe."
   Lk 11,1-4

   Elmélkedés:

   Az imádkozással az  a célunk, hogy  legyőzzük az Isten  és az ember  közti
   végtelen távolságot. Azt  a nagy különbséget,  amely a gyarló  ember és  a
   szent Isten  között  fennáll.  Néhány egyszerű  szó,  néhány  apró  kérés,
   amelyekre Jézus tanít  minket, alkalmas arra,  hogy kapcsolatba  kerüljünk
   Istennel. Létrejöjjön, egy olyan  személyes, bensőséges viszony, amely  az
   édesapa és  gyermeke  között  fennáll.  A  Miatyánkot  csak  akkor  tudjuk
   őszintén imádkozni,  ha életünkben  már legalább  egyszer  rácsodálkoztunk
   arra, hogy  a  mennyei  Atya  gyermekei  vagyunk.  De  vajon  meglátszik-e
   életünkön, viselkedésünkön, hogy Isten gyermekei vagyunk?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Milyen  nagy  a  te  irgalmasságod,  Krisztus  Urunk,  milyen  nagy  a  Te
   jóindulatod  és  jóságod,  hiszen  megengeded,  hogy  Isten   jelenlétében
   imádkozzunk és Őt Atyánknak nevezzük! Ahogy Te Isten Fia vagy, úgy  minket
   is fiaknak hívnak. Saját magától senki  sem merte volna imájában ezeket  a
   szavakat használni, arra volt szükség, hogy Te magad bátoríts erre.
   Ó Jézus,  emlékeztess,  hogy  amikor  Istent  Atyánknak  szólítjuk,  Isten
   gyermekeként viselkedjünk!  Ha nekünk  örömünk  telik Atyánkban,  neki  is
   kedvét kell találnia bennünk.
   Atyánk,  hadd   legyünk   templomod,  amelyben   az   emberek   felismerik
   jelenlétedet!
   Szent Ciprián