[Evangelium] 2007-10-01

[evangelium at communio.hu]

   2007. október 1. - Hétfő, Lisieux-i Szent Teréz

   Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a  legnagyobb
   közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy  gyermeket,
   maga mellé állította, és  így szólt tanítványaihoz:  "Aki befogadja ezt  a
   gyermeket az én  nevemben, engem fogad  be. Aki pedig  engem befogad,  azt
   fogadja be,  aki  engem küldött.  Mert  aki  a legkisebb  köztetek,  az  a
   legnagyobb." Ekkor János vette  át a szót:  "Mester, láttunk valakit,  aki
   ördögöt űzött ki a  te nevedben. Megtiltottuk neki,  mert nem követ  téged
   velünk együtt." Jézus  így válaszolt:  "Ne tiltsátok meg,  mert aki  nincs
   ellenetek, az veletek van."
   Lk 9,46-50

   Elmélkedés:

   Jézus  nem  tökéletes  és  hibátlan  emberekből  hozta  létre  közösségét.
   Tanítványai és apostolai emberi  gyarlóságokkal rendelkeztek és  küzdöttek
   is ellenük. Őket is megkísértette  időnként a nagyravágyás és a  versengés
   szelleme. Ezen elképzeléseikkel szemben  Jézus egy gyermeket állít  eléjük
   példaképként, aki nem  akar és  koránál fogva  nem is  képes mások  felett
   uralkodni, hanem elfogadja kicsinységét,  mások vezetését és  irányítását.
   Ezzel  a  gyermeki  lélekkel  kell  minden  tanítványnak  engedelmeskednie
   Jézusnak és megtanulni tőle  az alázatosságot és  a szolgálatot. Miként  a
   gyermek a szüleitől és a felnőttektől tanulja meg a viselkedés szabályait,
   ugyanúgy mi, keresztények Jézustól tanuljuk ezt.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Hálát adok  neked,  Istenem,  minden kegyelmedért,  amelyet  adtál  nekem,
   különösen  a  szenvedésekért,  melyeket  megtisztításomra  küldtél.  Földi
   zarándokutam végén remélem, hogy örülni fogok neked az égben; de nem az  a
   szándékom, hogy érdemeket gyűjtsek, hanem irántad való szeretetből  akarok
   tenni  mindent,  hogy  neked  kedved  teljék  bennem,  hogy  neked  örömet
   szerezzek, és lelkeket mentsek, akik örökre szeretnek majd téged!
   Hogy az  egész  életem a  szeretet  ténye legyen,  irgalmas  szeretetednek
   ajánlom föl magamat. Engedd, hogy a szeretet áldozata legyek, emésszen föl
   ez a  szeretet  egészen, míg  örök  egyesülésben  bele nem  olvadok  a  te
   szeretetedbe, ó, végtelen Irgalmasság!
   Lisieux-i Szent Teréz


   ________________________________

   Aktuális:
   Papi élményeim a Zala-völgyben (7.)
   Attila és felesége, Erika, valamint Petra, Anna, Szandra, Viktória, Tamara
   és ikertestvére,  Tünde,  továbbá  Luca  és  Katalin.  Ők  azok  a  lelkes
   fiatalok, akikkel elkezdtünk készülni a jövő vasárnapi (2007. október  7.)
   imanapra Brenner  János boldoggá  avatásáért. Nagyképűség  volna őket  már
   most a  zalalövői  plébánia  ifjúsági ének-  és  zenekarának  nevezni,  de
   mindenképpen annak  első  tagjai,  akikhez reményeim  szerint  még  fognak
   jópáran csatlakozni. Talán még  egy ifjúsági közösség  is kinő belőlük.  A
   szentmisét szeretnénk ünnepélyesebbé  tenni egy  kis megemlékezéssel.  Két
   éneket tanulnak  meg  az  Iváncsits  Tamás-féle  zenés  drámából,  és  egy
   harmadikat,   amely   János   atya   újmisés   jelmondatáról   szól:    Az
   Isten-szeretőknek minden  a  javukra válik.  Viki  egy verset  is  el  fog
   szavalni vértanú papunkról,  és mindenki meggyújt  majd egy mécsest  János
   atya képe előtt. Talán így emlékezetesebb  lesz a hívek számára az  imanap
   szentmiséje.
   Bár egy autóbusznyi hívőnek már van emlékezetes élménye, hiszen  szombaton
   elzarándokoltunk   a    Brenner-emlékhelyekre,   Rábakethelyre,    a    Jó
   pásztor-kápolnához, Zsidára. Visszafelé  pedig megnéztük Máriaújfaluban  a
   templomot, ahol  utolsó szentmiséjét  mondta és  elvégeztük Magyarlakon  a
   Brenner-keresztutat. A szabadtéri keresztúton más csoportokkal együtt több
   mint 200 ember vett részt. Emlékezetes volt, mert gyalogolni kellett és az
   idősebbeknek ez már bizony komoly áldozatot jelent, még akkor is, ha  szép
   lelki élmény  azt a  gyalogutat végigjárni,  amely ötven  évvel ezelőtt  a
   fiatal pap számára  a vértanúsághoz vezetett.  Reméljük, hogy az  általunk
   vállalt áldozat megtermi gyümölcsét. Ez  volt az új plébánia  közösségével
   az első zarándoklatom. Bízom  benne, hogy nem  csupán a fáradtság  élménye
   maradt meg bennük.
   A szüret mindenhol véget ért, folyik az őszi terménybetakarítás, én  pedig
   tovább folytatom a magvetést. Ez bizony nem idénymunka.
   István atya