[Evangelium] 2007-09-30

[evangelium at communio.hu]

   2007. szeptember 30. - Évközi 26. vasárnap, a Szentírás vasárnapja

   Abban az időben: Jézus a következő példabeszédet mondta:
   "Volt egy gazdag  ember. Bíborba és  patyolatba öltözködött, és  mindennap
   dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű  koldus is, ez ott feküdt a  kapuja
   előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott  volna az ételmaradékból, ami  a
   gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a  kutyák
   jöttek, és nyalogatták a sebeit.
   Meghalt a koldus,  és az  angyalok Ábrahám  kebelére vitték.  A gazdag  is
   meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt  feltekintett,
   meglátta messziről  Ábrahámot  és  a keblén  Lázárt.  Felkiáltott:  Atyám,
   Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe  mártva
   hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.
   Fiam -  felelte Ábrahám  -,  emlékezzél rá,  hogy  milyen jó  dolgod  volt
   életedben,  Lázárnak   meg  mennyi   jutott  a   rosszból.  Most   ő   itt
   vigasztalódik, te  pedig odaát  gyötrődöl. Azonfelül  köztünk és  köztetek
   nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne  tudjon,
   se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
   Akkor arra kérlek, atyám - kiáltotta  újra -, küldd el őt atyai  házunkba,
   ahol még öt  testvérem él. Tegyen  bizonyságot előttük, nehogy  ők is  ide
   jussanak a gyötrelmek helyére.
   Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.
   Ám az erősködött:  Nem teszik,  atyám, Ábrahám!  De ha  valaki a  halottak
   közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.
   Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha  a
   halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek."
   Lk 16,19-31

   Elmélkedés:

   Éltető igazság
   Belon Gellért püspököt, a szentírás  kiváló ismerőjét és magyarázóját  egy
   lelkigyakorlat alkalmával  valaki  megkérdezte:  "Hol  lehet  kapni  olyan
   bibliát, amely mindig ott nyílik ki, ahol szükséges?" A püspök  mosolyogva
   azt válaszolta,  hogy  ilyen  bibliát  még  nem  nyomtattak,  de  mindjárt
   hozzátette, hogy  ha valaki  rendszeresen, gyakran  olvassa a  szentírást,
   bizonyos jártasságra  tesz  szert  benne,  és  mindig  megtalálja  azt  az
   idézetet, amelyen keresztül Isten válaszol a kérdéseire.

   Bizonyára sokan vágyakoznak  egy olyan bibliára,  amelyet az élet  egy-egy
   nehéz, megoldandó helyzetében szeretnének felütni, s éppen ott nyílna  ki,
   ahol megtalálják a választ. Ne gondoljuk, hogy nincs ilyen biblia!  Igenis
   létezik! Ott van a könyvespolcon. Talán egy kicsit beporosodott már. Talán
   régen nyúltak  hozzá.  Talán  már  el  is  felejtettük,  hogy  mi  mindent
   tartalmaz. Van ilyen biblia, minden szentírás ilyen! Csak le kellene venni
   a polcról, kézbe kellene fogni és olvasni kellene belőle.

   A katolikus Egyház tanítása szerint  "a Szentírás szerzője maga az  Isten"
   (KEK 105.). A szent könyvek lejegyzéséhez Isten embereket választott, akik
   a Szentlélek sugalmazására írásba foglalták az Ő igazságait. A  Szentlélek
   a sugalmazás mellett ugyanakkor vigyázott arra is, hogy a leírtak biztosan
   és tévedések  nélkül tartalmazzák  mindazt, amit  Isten a  mi  üdvösségünk
   érdekében közölni  alkart.  Az  Egyház  pedig, amely  hűséges  az  élő  és
   megtestesült Igéhez, mindenkor ügyel arra, hogy a szent könyveket helyesen
   értelmezzék és tanítsák.  Az isteni  szerzőség és a  sugalmazás ténye  nem
   jelenti azt, hogy  a Szentírás  egy tankönyv vagy  egy olvasókönyv  volna,
   amely  csak  Istenről  és  az  Ő  tanításáról  szól.  A  szent  könyvekből
   megismerjük Istent, de emellett az emberi történelemnek azt az idejét  is,
   amely alatt  a  könyvek  íródtak.  Megismerhetjük  belőle  azokat  a  nagy
   cselekedeteket, amelyeket Isten a történelem folyamán a mi  üdvösségünkért
   véghezvitt, s  megtudjuk azt  is, hogy  Isten mit  vár személyesen  tőlünk
   üdvösségünk elnyerése érdekében.

   A Szentírás  az Istenben  hívő, a  vallásos ember  szemével mutatja  be  a
   világot, annak teremtését, az ember bűnbeesését, a sokszoros  hűtlenséget,
   de felemelkedésünket  is  a megváltás  által.  A Könyvek  könyve  megtanít
   bennünket az  Istennel és  az  embertársainkkal való  helyes  kapcsolatra,
   életünk  értelmére  és  hivatásunkra.  A  bibliát  hittel  kell   olvasni,
   értelmezni és elfogadni!

   Talán már többen hallottak  róla, hogy Magyarországon  a 2008. esztendő  a
   Biblia éve  lesz,  amely  során  bőven  lesz  majd  alkalmunk  arra,  hogy
   komolyabban  és  mélyebben  foglalkozzunk  a  szent  könyvekkel  és   azok
   tartalmával. Az elmúlt években más országokban is voltak már ilyen jellegű
   kezdeményezések. Szlovénia például  idén, a német  katolikus egyház  pedig
   2003-ban tartotta  meg a  biblia évét,  amely során  számos rendezvény  és
   esemény volt mindkét országban. A legérdekesebbnek azt tartottam, hogy egy
   Paderborn melletti  kis  faluban,  Rietbergben  felépítettek  egy  bibliai
   falut, amely  úgy  nézett ki,  mint  Jézus korában  mondjuk  Názáret  vagy
   Betlehem városa. A látogatók, akik betértek a bibliai faluba és sétáltak a
   házak között, úgy érezhették, mintha  egy nagy időutazást tettek volna  és
   2000 évet visszamentek volna az időben. Az emberek Jézus-korabeli ruhákban
   jártak, megkóstolhatták,  hogy milyen  lepényt ettek  abban az  időben  és
   találkozhattak az  apostolokkal  vagy  akár  Jézussal.  Nagy  élmény  volt
   mindenki számára, hogy megelevenedett a bibliai környezet.

   Ahhoz,  hogy  a  szentírás  megelevenedjen  számunkra,  nem  kell   messzi
   országokba  utaznunk.  Talán  még  a  Szentföldre  sem  kell   feltétlenül
   ellátogatnunk. De ha  rendszeresen olvassuk  a bibliát, egy  idő után  azt
   fogjuk érezni, hogy a biblia földjén járunk és közeli ismerősöknek  fogjuk
   érezni a bibliai személyeket.

   A szentírás tekintélyét és jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy
   az Egyház mindennapi liturgiájában milyen nagy szerepe van, hiszen  minden
   egyházi  szertartás   és  szentségkiszolgálatatás   során  felolvasunk   a
   bibliából. De  a teológiai  tudományos munkában  is mindig  Isten szava  a
   kiindulópont. Ugyanakkor  arról  sem  feledkezhetünk  meg,  hogy  a  lelki
   fejlődésnek  a  nagyszerű  eszköze  a  szentírás.  Éppen  ezért  mindenkit
   bátorítok: Olvassuk  naponta  a szentírást!  Válasszunk  magunknak  minden
   hétre (vagy akár minden napra)  egy jelmondatot a szentírásból,  lehetőleg
   az  evangéliumból!  Alakítsuk  életünket  a  szentírás  tanítása  szerint!
   Valahányszor kezünkbe vesszük Isten üzenetének könyvét, mindig imádkozzunk
   a zsoltár szavaival az  Úrhoz: "Igéddel éltess  engem!" (Zsolt 118,25).  A
   szentírás   naponkénti   olvasása   egész   keresztény   életünk    lelke.
   Mindannyiunknak  törekednünk  kell  a  szentírás  jobb  megismerésére   és
   megértésére, hogy  Isten  szava  átalakítsa életünket!  Az  emberi  szavak
   sokszor semmitmondóak.  Isten szava  viszont éltető  és üdvösségre  vezető
   igazság!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Hozzák immár a Szentírást,
   a bölcsességnek könyveit,
   fogadja fény és tisztelet,
   az Úr szavát ez illeti!

   Hallgassuk csöndben, éberen,
   figyeljen rá az értelem,
   hirdesse bátran nyelv és száj,
   őrizze jól a tiszta szív.

   Az Úr igéje oly erő,
   eltörli majd a vétkeket,
   s magja, ha itt jó földbe hull,
   meghozza bő gyümölcseit.

   Atyaistennek glória,
   ki szent Igéjét küldte el,
   áldassék most a Lélek is,
   ki minden értés Mestere.