[Evangelium] 2007-09-26

[evangelium at communio.hu]

   2007. szeptember 26. - Szerda

   Jézus összehívta  a tizenkét  apostolt.  Erőt és  hatalmat adott  neki  az
   ördögök felett és a betegségek  gyógyítására. Aztán szétküldte őket,  hogy
   hirdessék Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Meghagyta  nekik:
   "Semmit se vigyetek  az útra:  se botot,  se tarisznyát,  se kenyeret,  se
   pénzt! Két ruhátok se  legyen! Ha valahol  betértek egy házba,  maradjatok
   ott, amíg  tovább nem  utaztok! De  ha  nem fogadnak  be, hagyjátok  el  a
   várost, és a port is rázzátok le lábatokról vádképpen ellenük!" Azok  útra
   keltek, bejárták  a  falvakat.  Hirdették mindenütt  az  evangéliumot,  és
   meggyógyították a betegeket.
   Lk 9,1-6

   Elmélkedés:

   Amikor Jézus missziós útra küldi apotolait, akkor teljesen  eszkösztelenül
   indítja el őket.  Nem vihetnek  magukkal semmit,  ami esetleg  biztonságot
   jelenthetne nekik.  Nem visznek  sem eledelt  magukkal, sem  pénzt,  amire
   emberileg nézve szükségük lehetne,  ha több hétre mennek,  de akkor is  ha
   csak néhány napra. De mégsem teljesen üresen indulnak el, hiszen  mesterük
   erőt és hatalmat ruház  rájuk. Azt az erőt  és hatalmat kapják, amely  már
   sok beteget meggyógyított.  Ők is  láthatták ennek az  erőnek a  működését
   számos csoda  és csodás  gyógyítás  alkalmával. És  most ők  is  megkapják
   ugyanezt az erőt, hogy Mesterük nevében jót tegyenek. És Jézus rájuk bízza
   tanítását is, amely már  oly sok embernek adott  lelki erőt vagy  indított
   megtérésre. Az apostolok elindulnak, nem  visznek semmit, ami az övék,  de
   magukkal viszik Jézus erejét, hatalmát  és tanítását. Ennél többre  nekünk
   sincs szükségünk, amikor minket is küld.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, lábaidhoz borulok, imádlak, hálát adok neked, dicsőítelek, megvallom
   minden nyomorúságomat, és százszor is elismétlem: Íme, az ember. Íme, ez a
   szerencsétlen  lélek,  aki   előtted  áll,  aki   annyiszor  megütött   és
   szembeköpött téged. Valahányszor rosszat tettem, a tulajdon kezeim ütötték
   beléd a  töviseket.  De  összes nyomorúságom  sem  tudja  kioltani  bennem
   irgalmasságodba vetett bizalmamat.
   Hogyan lehetnék bizalmatlan ekkora szeretet láttán? Hiányozhat-e belőlem a
   remény, Istenem, látván, mit  szenvedtél értem? Íme,  az Ember, akiért  te
   ember lettél.
   E szeretet által, kérve kérlek, szívem Istene, bocsásd meg a régi bűnöket,
   téríts meg, és formálj egészen magadévá engem.