[Evangelium] 2007-09-23

[evangelium at communio.hu]

   2007. szeptember 23. - Évközi 25. vasárnap

   Abban az  időben Jézus  ezt a  példabeszédet mondta  tanítványainak:  "Egy
   gazdag ember előtt  bevádolták intézőjét, hogy  eltékozolja ura  vagyonát.
   Erre ő magához hívatta, és így  szólt hozzá: Mit hallok rólad? Adj  számot
   gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm.
   Az intéző így gondolkodott magában:  Mitévő legyek, ha Uram elveszi  tőlem
   az intézőséget? Kapálni  nem tudok,  koldulni szégyellek.  Tudom már,  mit
   teszek, hogy  befogadjanak  az  emberek házukba,  ha  gazdám  elmozdít  az
   intézőségből. Egyenként magához hívatta tehát urának adósait.  Megkérdezte
   az elsőt: Mennyivel  tartozol uramnak?  Azt felelte:  Száz korsó  olajjal.
   Erre azt  mondta  neki: Vedd  elő  adósleveledet,  ülj le  hamar,  és  írj
   ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz  véka
   búzával - hangzott a  válasz. Fogd adósleveledet -  mondta neki -, és  írj
   nyolcvanat.
   Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ fiai
   a maguk  módján  okosabbak  a világosság  fiainál.  Mondom  tehát  nektek:
   Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok,
   befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki  a kicsiben hű, az a  nagyban
   is hű. Aki pedig  hűtlen a kicsiben,  az a nagyban is  hűtlen. Ha tehát  a
   hamis mammonban nem voltatok hűségesek,  ki bízza rátok az igazi  értéket?
   És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
   Egy szolga sem szolgálhat  két úrnak. Mert vagy  az egyiket gyűlöli, és  a
   másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti.  Nem
   szolgálhattok Istennek és a mammonnak."
   Lk 16,1-13

   Elmélkedés:

   Jézusnak szolgálok
   Jól emlékszem  rá, hogy  amikor kisgyermekkoromban  a zalaegerszegi  Mária
   Magdolna templomban ministráltam, nem  volt minden ministránsnak  egyforma
   ruhája. Voltak  új, szebb  ruhák és  voltak régebbiek,  kevésbé szépek.  A
   vasárnapi 9 órai diákmisén volt a legtöbb ministráns, így aztán nem csoda,
   hogy a mise előtt időnként igazi közelharc alakult ki a gyerekek között  a
   szebb ruhákért.  A  szabály  mindenki  számára  világos  volt:  aki  előbb
   érkezik,  az  választ  magának  előbb  ruhát.  Én  nem  akartam   senkivel
   veszekedni egy ruha  miatt, de  mivel szerettem mindig  a biztosra  menni,
   ezért hétről hétre egyre  korábban indultam el. Pár  hét múlva azt  vettük
   észre az öcsémmel, hogy már a 8 órakor kezdődő misén is ministrálunk, mert
   így tudtuk a  legkönnyebben biztosítani  magunknak a  legszebb ruhát.  Sok
   évvel ezelőtt valahogy így  kezdődött az oltárszolgálatom. Megszerettem  a
   ministrálást, s  egy  idő után  már  nem is  a  szép ruha  volt  a  fontos
   számomra, hanem az oltár körüli  szolgálat a szentmisén. Ha nem  szerettem
   volna ministrálni, talán soha nem lett volna belőlem pap.

   Azért idéztem  fel  a  papi  szolgálathoz  vezető  gyermekkori  ministráns
   élményemet, mert a mai evangéliumban  Jézus is a szolgálatról beszél.  Szó
   van még  az  ügyeskedő  intézőről  is, aki  ravasz  módon  szerez  magának
   barátokat, de  talán érdemesebb  nekünk  Jézusnak arról  a  kijelentéséről
   elmélkednünk, amelyet a  példabeszéd tanulságaként  és lezárásaként  mond:
   "Egy szolga  sem szolgálhat  két úrnak.  Nem szolgálhattok  Istennek és  a
   pénznek" (Lk 16,13).

   A bibliát  figyelmesen  olvasva  észrevesszük, hogy  a  szolgálatnak  két,
   egymástól egészen különböző jelentése van. Egyrészt találálkozunk a szabad
   szívvel végzett  istenszolgálattal,  másrészt  a  kényszerből,  embereknek
   végzett rabszolgamunkával.  Az  istenszolgálat  felemeli,  a  rabszolgaság
   megalázza  az   embert.  Az   ószövetségi  időben   jól  ismert   volt   a
   Tízparancsolat, amelynek első törvénye így szól: "Uradat, Istenedet  imádd
   és csak neki  szolgálj!" (Mtörv 6,13).  Az istenszolgálat mindenekelőtt  a
   templomi   szolgálatot   jelentette   az   istentiszteleti    cselekmények
   alkalmával, amely a  papok feladata  volt. Az  istenszolgálat azonban  nem
   korlátozódott a szent helyekre  és a papok  személyére, hanem kiterjedt  a
   vallásos emberek  egész  életére. Azáltal,  hogy  valaki  engedelmeskedett
   Isten parancsainak, az élete  istenszolgálattá vált. A szeretetből  fakadó
   istenszolgálatnak útjába állhat a pénz, amely megosztja az ember szívét és
   Isten szeretetétől és szolgálatától könnyen odafordíthat bárkit az evilági
   javak imádatához.  Erre  a  veszélyre  figyelmeztet az  Úr  Jézus,  aki  a
   következőt mondja: "Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Nem szolgálhattok
   Istennek és a pénznek" (Lk 16,13).  Aki követni akarja az Atya  szolgáját,
   Jézust, annak le kell mondania a gazdagságról, a pénzről és a tulajdonról.

   Ezen a ponton érdemes odafigyelnünk a szolgáló Jézusra. Egymással versengő
   tanítványai számára a rá váró szenvedések harmadszori megjövendölése  után
   világossá teszi, hogy "nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem  hogy
   ő  szolgáljon  és   életét  adja  váltságul   sokakért"  (Mk  10,45).   Az
   apostoloknak és a tanítványoknak követniük kell Mesterüket a  szolgálatban
   is. Jézus szolgálatának  legmeghatóbb jele, amikor  az utolsó vacsorán,  a
   rabszolgák feladatát végezvén,  megmossa apostolainak lábát.  Cselekedetét
   befejezvén lelkükre  köti, hogy  ha ő  vállalja a  szolga szerepét,  akkor
   nekik is ezt kell tenniük. Ez a kérése azonban túlmutat azon az embereknek
   végezett szeretetszolgálaton, amelyet a  lábmosás jelképez. Az Úr  ugyanis
   vállalja a próféták által  előre megjövendölt "szenvedő szolga"  szerepét,
   amikor  megváltásunk  szolgájaként   végigjárja  a   szenvedés  útját   és
   üdvösségünk szolgájaként meghal a kereszten. Íme ez az Atya akarata előtti
   tökéletes meghajlás, ez a tökéletes engedelmesség és istenszolgálat.

   Ha  hűségesen  végezzünk  szolgálatukat  és  minden,  segítségre   szoruló
   embertársunkban Jézusnak szolgálunk, akkor az lesz majd a jutalmunk,  hogy
   Jézus nem nevez többé  szolgának minket, hanem  barátainak hív minket  (Jn
   15,15). Hűséges  istenszolgálatunkkal érdemeljük  ki, hogy  Jézus  barátai
   legyünk. Legyen  ebben  segítségünkre  életpédájával  Szűz  Mária,  az  Úr
   szolgálóleánya!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, adj kegyelmet nekünk, hogy csak azt szeressük, ami neked tetszik, és
   minden gondolatunk és akaratunk tökéletesen egy legyen a tiéddel!
   Milyen jó  Istennek szolgálni!  Milyen gazdagon  jutalmazza már  e  földön
   azokat, akik szeretik őt!
   Add meg,  fölséges  Teremtőm,  hogy szent  kegyelmed  segítségével  minden
   erőmmel neked  szolgáljak,  dicsőségeden dolgozzam,  hiszen  ez  életemnek
   legfőbb kötelessége!
   De la Salle Szent János