[Evangelium] 2007-09-18

[evangelium at communio.hu]

   2007. szeptember 18. - Kedd

   Abban az időben: Jézus  elment Naim városába.  Vele mentek tanítványai  és
   nyomukban nagy népsokaság. Amikor  a város kapujához közeledett,  halottat
   hoztak ki, egy özvegyasszony egyetlen fiát. Az édesanyát sokan kísérték  a
   városból. Amikor az  Úr meglátta,  megesett rajta  a szíve,  és így  szólt
   hozzá: "Ne sírj!" Azután odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Erre
   a halottvivők  megálltak. Ő  pedig így  szólt: "Ifjú,  mondom neked,  kelj
   föl!" A  halott  felült,  és  beszélni  kezdett.  Ekkor  Jézus  átadta  őt
   anyjának.
   Lk 7,11-17

   Elmélkedés:

   Jézus korában  egy  özvegyasszony senkitől  sem  számízhatott  támogatásra
   férje halála után. Még kilátástalanabb  helyzetbe került, ha még  gyermeke
   sem  volt,  aki  gondoskodhatott   volna  róla.  Ennek  fényében   könnyen
   megérthetjük az  evangéliumban  szereplő asszony  nehéz  helyzetét.  Jézus
   megkönyörül rajta és visszadja számára fiát, feltámasztva őt a halálból.
   A tegnapi evangélium  szerint Jézus átlépi  a zsidók és  a pogányok  közti
   hatrt, kifejezve,  hogy küdetése  nem korlátozódhat  egyetlen népre.  Most
   pedig szintén átlép egy határt, megszeg egy törvényt. A halottakat ugyanis
   nem volt szabad megérinteni, nehogy  tisztátalanná váljon az ember.  Jézus
   nem törődik  ezen  előírással, mert  segíteni  szeretne. Megérinti  a  fiú
   koporsóját, hogy életre keltse.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, Uram, mily keveset teszünk mi teérted! Semmi olyat, amit érdemes  lenne
   megemlíteni!  Mert  hiszen  afféle   apró,  kicsiny,  sószemnyi   nagyságú
   dolgokat, amelyeket akár egy  madár is elvisz a  csőrében, csak nem  lehet
   nagy hatásnak és önmegtagadásnak minősíteni!
   Igazán szomorú dolog, hogy olyan  nagyra vagyunk egyes dolgokkal,  amiket,
   Uram, teérted teszünk. Holott jobb volna oda sem figyelni rájuk, ha mégoly
   nagy számmal volnának is!
   Boldogok azok, akik nagy tetteket vihetnek végbe a Te dicsőségedre!  Tőlem
   azonban semmi sem telik. Ó, Uram!  Tégy engem képessé valami jóra, ha  már
   annyira szeretsz!
   Avilai Szent Teréz