[Evangelium] 2007-09-17

[evangelium at communio.hu]

   2007. szeptember 17. - Hétfő

   Amikor Jézus a néphez intézett  beszédét befejezte, Kafarnaumba ment.  Ott
   betegen feküdt  egy századosnak  a szolgája,  akit ura  nagyon kedvelt.  A
   szolga már  a halálán  volt. A  százados, aki  hallott Jézusról,  elküldte
   hozzá a zsidók véneit azzal a kéréssel, hogy jöjjön el, és gyógyítsa meg a
   szolgáját. Amikor ezek odaértek Jézushoz, kérlelték őt: "Megérdemli,  hogy
   megtedd ezt neki, mert  szereti népünket, és a  zsinagógát is ő  építtette
   nekünk."
   Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze voltak a háztól, a  százados
   eléje küldte barátait  ezzel az  üzenettel: "Uram, ne  fáradj! Nem  vagyok
   méltó, hogy hajlékomba  jöjj. Éppen ezért  nem tartottam magamat  méltónak
   arra sem,  hogy  hozzád menjek.  Csak  egy  szót szólj,  és  meggyógyul  a
   szolgám. Bár  magam  is alárendelt  ember  vagyok, alattam  is  szolgálnak
   katonák. S  ha  azt mondom  az  egyiknek: "Menj!"  -  akkor elmegy,  ha  a
   másiknak meg azt mondom: "Jöjj ide!" - akkor odajön, vagy ha a  szolgámnak
   szólok: "Tedd meg ezt!" - akkor megteszi."
   Amikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott. Megfordult, és így szólt az  őt
   követő tömegnek:  "Mondom nektek,  nem találtam  ekkora hitet  Izraelben."
   Amikor a küldöttek hazaértek, a beteg szolgát egészségesnek találták.
   Lk 7,1-10

   Elmélkedés:

   Nyilvános működésének idején Jézus mindenekelőtt a választott nép  fiainak
   hirdette az  Isten Országának  örömhírét,  és az  ő körükben  vitte  végbe
   csodáit és  gyógyításait.  Küldetése azonban  nem  csupán a  zsidó  néphez
   szólt, hanem  az  egész  emberiséghez. A  pogány  katonatiszt  szolgájának
   meggyógyításával Jézus  átlépi  a határt  és  nyivánvalóvá teszi,  hogy  a
   pogányok sincsenek kizárva Isten jótéteményiből és az üdvösségből sem.  Ők
   is megkapják  a hit  ajándékát, amelynek  szép példája  az, ahogyan  ez  a
   századosJézus segítségét kéri. Pogány létére jól ismeri a zsidó szokásokat
   és törvényeket, s tudja,  hogy Jézusnak nem szabad  belépnie az ő  házába,
   nehogy tisztátalanná váljon. Ismeri és  tiszteletben tartja ezt a  vallási
   szokást, ezért elégedne meg azzal, hogy Jézus csupán szavával gyógytsa meg
   szolgáját. Hitének jutalmaként a szolga gyógyulást nyer.
   Mekkora a bizalmam Jézus iránt? Hiszem-e, hogy tud rajtam segíteni?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram Isten, igaz, hatalmas és türelmes  bíró, ki jól tudod, milyen  gyarló
   és álnok az ember; légy erősségem, hogy minden bizalmamat beléd vethessem,
   mert nem elég biztonság nekem a lelkiismeretem.
   Te  tudod,  amit  én  nem  tudok,   s  ezért  illő,  hogy  ha   dorgálnak,
   megalázkodjam  és   szelíden  mindent   elviseljek.  Bocsásd   meg   nekem
   kegyelmesen, hogy annyiszor  nem tettem ezt,  és add meg  nekem a  nagyobb
   türelem ajándékát.


   ________________________________

   Aktuális:
   Papi élményeim a Zala-völgyben (6.)
   A múlt hétvégi máriazelli zarándoklat a pápalátogatás alkalmával jót  tett
   a lelkivilágomnak. Ez mindenképpen annak köszönhető, hogy nem az esőre  és
   a rossz időre, hanem Krisztusra akartam figyelni, miként ezt a múlt  héten
   is  írtam.   Ezt  a   gondolatot  aztán   megpróbáltam  alkalmazni   jelen
   helyzetemre. Levontam a tanulságot: nem jó, ha egy probléma határozza  meg
   az életemet. Maga a problémamegoldás kiváló ösztönző erő, motiváció  lehet
   bizonyos helyzetekben, hogy az ember dolgozzon, de nagy hátrány, hogy  így
   csak kényszerpályán  mozgok. Sokkal  szerencsésebb  ha nem  a  pillanatnyi
   gondokból indulok ki, hanem a hivatásomból. Jobb, ha a hivatásomból fakadó
   feladatok határozzák  meg  az  életemet,  az  időbeosztásomat,  és  nem  a
   leküzdendő  problémák.   Az   elmúlt   másfél   hónapban   a   lakhatatlan
   plébániaépület és más hasonló  gondok irányítottak, s  ebből elég is  volt
   ennyi. Mostantól stratégiát változtatok s mindenekelőtt Krisztustól akarom
   megtudni, s megtanulni, hogy mit kell tennem. Mindennek a célja több  mint
   egyszerű túlélés. Az igazi  cél, hogy ezzel  még inkább papi  hivatásomból
   fakadó kötelességeimet tegyem. És majd minden nehézség megoldódik.
   A héten meglátogatott  egy budapesti  család az  e-vangélium lista  tagjai
   közül. Korábban soha nem találkoztunk, s mégis az első pillanattól  kezdve
   úgy beszélgettünk  egymással  mintha  családtagok  volnánk.  A  kölcsönös,
   közvetlen barátságnak  semmi  sem  állhatott  az  útjába.  Köszönöm  az  ő
   barátságukat és segítőkészségüket és a tiéteket, minden listatagét is.
   Megkezdődött  a   Budapesti  Városmisszió.   Bár  nem   lehetek  jelen   a
   programokon, imádkozom  azért, hogy  sok kegyelmi  gyümölcsöt teremjen  az
   evangélium hirdetésének ezen formája.  Találjanak minél többen  Krisztusra
   ezen új forma által!
   István atya