[Evangelium] 2007-09-14

[evangelium at communio.hu]

   2007. szeptember 14. - Péntek, Szent Kereszt felmagasztalása

   Abban az  időben Jézus  ezt  mondta Nikodémusnak:  Senki  sem ment  föl  a
   mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a  mennyben
   van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót  a pusztában, úgy fogják fölemelni  az
   Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert
   úgy szerette Isten  a világot,  hogy egyszülött  Fiát adta  oda, hogy  aki
   benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte
   Fiát a világba, hogy  elítélje a világot, hanem  hogy általa üdvözüljön  a
   világ.
   Jn 3,13-17

   Elmélkedés:

   Lelki  megújulásunk  forrása  mindig  az,  hogy  újra  és  újra   Krisztus
   keresztjére tekintünk.  Megváltásra  váró  emberként  szüntelenül  erre  a
   keresztre tekintünk,  amley  meghozta  számunkra  a  megváltást.  A  világ
   számára Jézus kereszthalála nem sikertörténet, hiszen félelem, fájdalom és
   szenvedés jellemzi. Sokan botrányosnak és értelmetlennek tartják.
   A hívő ember viszont  mindez mögött meglátja Isten  akaratát, s megérti  a
   kereszt igazi  üzenetét:  megváltás,  üdvösség, élet  és  remény  fakad  a
   keresztből. Jézus halálakor elsötétült az ég, megrendült a föld, s mindezt
   látva a római százados  megvallotta hitét. Ha  csak a keresztre  tekintek,
   lassan elhomályosul körülötte  minden, lélekben  megrendülök, s  szívemben
   megszülethet a hit.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Krisztusunk, ki  elfogadod  a keresztet  az  emberek kezéből,  hogy  Isten
   embereket üdvözítő  szeretetének jelévé  tedd, add  meg nekünk  és  korunk
   minden emberének,  hogy higgyünk  e határtalan  szeretetben, s  átadván  a
   kereszt jelét az új évezrednek, a megváltás hiteles tanúi lehessünk.
   Krisztusunk,   aki   elestél    bűneink   súlya    alatt   és    fölkeltél
   megigazulásunkra, kérünk, segíts minket és mindazokat, akiket földre  sújt
   a bűn, hogy föl tudjunk kelni és folytatni tudjuk utunkat.
   Krisztusunk, aki eljöttél e világba, hogy meglátogasd azokat, akik  várják
   az üdvösséget,  add,  hogy  a  mi  nemzedékünk  fölismerje  látogatásodnak
   idejét,  és  része  legyen  megváltásod  gyümölcseiben.  Ne  engedd,  hogy
   miattunk  és   az  új   évszázad  emberei   miatt  sírni   kelljen,   mert
   visszautasították az irgalmas Atya kezét.
   II. János Pál pápa