[Evangelium] 2007-09-10

[evangelium at communio.hu]

   2007. szeptember 10. - Hétfő

   Jézus az  egyik szombaton  elment a  kafarnaumi zsinagógába,  és  tanítani
   kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok
   figyelték  Jézust,  vajon  meggyógyítja-e   szombaton;  hogy  aztán   okot
   találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat.  Megszólította
   tehát a béna kezű embert: "Kelj fel, és állj ide a középre!" Az felkelt és
   odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: "Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton
   jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?" Végignézett
   rajtuk, aztán így szólt az emberhez: "Nyújtsd ki a kezedet!" Az  megtette,
   és meggyógyult a  keze. Erre  esztelen harag  szállta meg  őket, és  arról
   kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.
   Lk 6,6-11

   Elmélkedés:

   A  szombaton  meggyógyított   bénakezű  emberrel   tett  csodánál   mindig
   elcsodálkozom azon, hogy  Jézus tulajdonképpen  nem tesz  semmit. A  zsidó
   törvények szerint  a  szombati  napon nem  volt  szabad  semmilyen  munkát
   végezni, és még  az is  munkának számított  az írástudók  szerint, ha  egy
   orvos ilyenkor gyógyított. Ebben  az esetben Jézus  úgy gyógyít, hogy  nem
   tesz semmit. Nem érinti meg  a beteget, nem teszi rá  a kezét, de még  egy
   imát sem mond érte, mint sok más esetben. Csak annyit kér a betegtől, hogy
   nyújtsa ki a  kezét, aki ezt  meg is  teszi. És ettől  meggyógyul a  keze.
   Jézus "semmittevése"  persze  hogy esztelenül  felbosszantja  ellenségeit,
   hiszen ebbe végképp nem tudnak belekötni. Bár egyértelmű, hogy Jézus miatt
   történt a gyógyulás, mégsem mondhatják azt, hogy szombaton dolgozott.
   Engedjük, hogy  az  Úr  jót  tegyen velünk!  Bármely  nap  csodában  lehet
   részünk.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Mindenható uralkodónk,  ki mindent  nevedért teremtettél,  ételt és  italt
   adtál az embereknek, hogy élvezzék,  nekünk pedig lélek szerinti ételt  és
   italt adtál, és örök életet Szolgád által! Mindenekelőtt azért adunk hálát
   néked, mert hatalmas vagy! Dicsőség néked mindörökké!


   ________________________________

   Aktuális:
   Papi élményeim a Zala-völgyben (5.)
   Az  elmúlt  héten   megkezdődött  a   gyermekek  számára   az  iskola   és
   természetesen a  hitoktatás  is. A  hittan  tanítása hasonlít  egy  kicsit
   ahhoz, ahogyan Jézus tanítványokat gyűjtött maga köré. A Mester célja több
   volt egyszerű tanításnál. Azt akarta, hogy az általa kiválasztottak  hozzá
   váljanak hasonlóvá. A  hitoktatás nehézségét, de  ugyanakkor szépségét  az
   jelenti, hogy nem csupán egy hitbéli ismeretanyagot szeretnénk továbbadni,
   hanem az a célunk,  hogy tanúságtevő életre  neveljük a gyerekeket.  Arra,
   hogy Jézushoz váljanak  hasonlóvá. Sok türelmet  és örömet kívánok  minden
   hitoktatónak e több, mint munkához. Hivatáshoz.
   Csütörtökön elvittem  zalalövői kispapunkat  a győri  szemináriumba.  Most
   kezdi az első évet. Ő is és  a többi elsőéves kispap is csak lassan  fogja
   megérteni, hogy nem csupán teológiát kell tanulniuk hat éven át, hanem egy
   papi életformát kell magukra ölteniük, amelyet az őket meghívó Krisztustól
   tanulhatnak meg.  A szemináriumi  élet nehézsége  és szépsége  éppen ez  a
   tanulási folyamat. Sok imára  van szükség ahhoz,  hogy a papszentelésre  a
   szentelendők egészen hasonlókká váljanak a szolgáló Jézushoz.
   A hét  elején  egy kissé  elkeseredett  voltam amiatt,  hogy  lemondták  a
   máriazelli utat. Úgy tűnt, hogy a hirtelen jött lehetőség, hogy ott legyek
   a pápalátogatáson, hirtelen el is szállt. De mégis másként lett.  Pénteken
   délelőtt  jelezték,  hogy  szombaton  hajnali  2  órakor  indul  egy  busz
   Szombathelyről. Van egy szabad hely, mert valaki visszamondta az utat. Még
   sosem voltam last  minute úton,  de hát egyszer  ezt is  el kell  kezdeni.
   Azonnal igent modtam.  Az esőt  ígérő előrejelzések  nem rémisztettek  el,
   mert  2004-ben  is  ott  voltam  az  időjárásálló  keresztények  között  a
   Közép-Európai Katolikus találkozón Máriazellben. A Mária-kegyhelyre reggel
   7 órára  megérkezve  választhattam:  vagy  az esőre  figyelek,  vagy  -  a
   pápalátogatás   jelmondata   szerint   -   Krisztusra   tekintek.   Isteni
   megerősítésnek tekintettem, hogy a  magyarul felolvasott szentlecke  éppen
   Brenner János atya újmisés  jelmondatával kezdődött: Az  Isten-szeretőknek
   minden a javukra válik" (Róm 8,28). Az új plébánián megtapasztalt sok gond
   között jó volt Krisztusra tekinteni, s tudni, hogy Ő is rám néz.
   Horváth István Sándor