[Evangelium] 2007-09-04

[evangelium at communio.hu]

   2007. szeptember 4. - Kedd

   Jézus egyszer lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton ott
   tanított. Tanítása ámulatba ejtett mindenkit, mert szavának hatalma  volt.
   Volt ott a zsinagógában egy tisztátalan lélektől megszállt ember, aki  így
   kiáltozott: "El innen!  Mi dolgunk  veled, názáreti  Jézus? Azért  jöttél,
   hogy  elveszíts  minket?  Tudom,  ki   vagy:  az  Isten  Szentje."   Jézus
   ráparancsolt: "Némulj  el, és  menj ki  belőle!" Erre  az ördög  a  földre
   sújtotta az embert,  és kiment  belőle, anélkül, hogy  bajt okozott  volna
   neki. Csodálkozás fogta el valamennyiüket, és egymás közt ezt mondogatták:
   "Mi ez? Akkora  hatalommal és  erővel parancsol  a tisztátalan  lelkeknek,
   hogy  kimennek  a  megszállottakból."   Ennek  híre  elterjedt  az   egész
   környéken.
   Lk 4,31-37

   Elmélkedés:

   A Kafarnaumban élő emberek ámulatba esnek látván Jézus szavának  hatalmát,
   amely parancsolni tud  a gonosz lelkeknek.  Olyan erő ez,  amely a  gonosz
   befolyása alá került  embereket képes megszabadítani,  visszadván nekik  a
   szabadságot Isten szeretetére. Mi pedig  talán azért esünk ámulatba,  mert
   furcsának tartjuk,  hogy az  ördögök  előbb felismerik  Jézus  személyében
   Isten Fiát, mint az emberek.  Felismerik, mert nem tudnak ellenszegülni  a
   parancsnak, a szónak, amely mögött  nem emberi, hanem isteni erő  lakozik.
   Mi, emberek csak  lassabban értjük meg,  hogy milyen erő,  kinek az  ereje
   rejtőzik a  szavak hátterében.  Jézus szavait  hallgatva és  cselekedeteit
   látva a csodálkozás és az ámuldozás nagyon kevés válasz a részünkről!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, kérlek,  engedd  a  szeretettel  megízlelni  azt,  amit  ízlelek  az
   ismerettel; éljem  át az  érzéssel azt,  amit átélek  értelmemmel.  Többel
   tartozom neked, mint ami vagyok teljes önmagamban, de nincsen másom; s még
   magamat sem tudom önmagam által teljesen visszaadni.
   Uram, legalább ezt az én egész valómat vond be szeretetedbe. Egész  voltom
   a teremtés által a tied, add, hogy egészen a tied legyen a szeretet  által
   is.Nézz Uram, szívemre, ezt szeretné, de  magától nem képes erre. Add  meg
   te, amire nem képes. Engedj belépnem szereteted szentélyébe.