[Evangelium] 2007-09-03

[evangelium at communio.hu]

   2007. szeptember 3. - Hétfő, Nagy Szent Gergely pápa

   Abban az időben Jézus elment Názáretbe, ahol (egykor) nevelkedett. Szokása
   szerint bement szombaton a zsinagógába, és olvasásra jelentkezett.  Izajás
   próféta könyvét adták oda neki. Szétbontotta a tekercset, és éppen arra  a
   helyre talált, ahol ez volt írva:  "Az Úr Lelke van rajtam. Fölkent  engem
   és  elküldött,  hogy  örömhírt  vigyek  a  szegényeknek,  s  hirdessem   a
   foglyoknak a szabadulást,  a vakoknak  a látást, hogy  szabaddá tegyem  az
   elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje." Összetekerte az
   írást,  átadta  a  szolgának,  és   leült.  A  zsinagógában  minden   szem
   rászegeződött. Ő  pedig  elkezdte  beszédét: "Ma  beteljesedett  az  írás,
   amelyet az imént hallottatok." Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott  a
   fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. "De hát nem József fia ez?" -
   kérdezgették.
   Ekkor így szólt hozzájuk: "Biztosan  ezt a mondást szegezitek majd  nekem:
   "Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket - mint hallottuk -
   Kafarnaumban végbevittél, tedd  meg a  hazádban is!"  Majd így  folytatta:
   "Bizony, mondom  nektek, hogy  egy próféta  sem kedves  a maga  hazájában.
   Igazán mondom nektek, sok özvegy  élt Izraelben Illés idejében, amikor  az
   ég három évre  és hat  hónapra bezárult,  úgyhogy nagy  éhínség támadt  az
   egész földön.  De közülük  egyikhez  sem kapott  Illés küldetést,  csak  a
   szidoni Cáreftában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta  korában
   is sok leprás élt  Izraelben, s egyikük sem  tisztult meg, csak a  szíriai
   Námán." Ezt hallva,  a zsinagógában mind  haragra gerjedtek.  Felugrottak,
   kiűzték őt  a  városon kívülre,  és  fölvezették arra  a  hegyre,  amelyen
   városuk épült,  a  szakadék  szélére,  hogy  letaszítsák.  De  ő  áthaladt
   közöttük, és eltávozott.
   Lk 4,16-30

   Elmélkedés:

   Mai szóhasználattal bizonyára  programbeszédnek mondanánk  Jézusnak azt  a
   tettét,  hogy  Izajás  próféta  jövendölését  magára  vonatkoztatva  saját
   küldetéséről beszél. Jövetelének  az a célja,  hogy a Szentlélek  erejével
   szabadulást hirdessen  mindazoknak,  akik  testi  vagy  lelki  betegségben
   szenvednek, vagy  akiket  korlátoznak emberi  szabadságukban.  Jövetelének
   másik célja,  hogy  az  örömhírt mindenkinek,  köztük  a  szegényeknek  is
   hirdesse. A  gazdag emberek  ugyanis igyekeznek  sok kiváltságot  szerezni
   maguknak, hogy életük  minél biztonságosabb és  boldogabb legyen. A  lélek
   boldogságát adó  evangélium  viszont személyválogatás  nélkül  mindenkinek
   szól.  A  názáretiek  azt  gondolták,  hogy  jól  ismerik  Jézust,   ezért
   meglepődtek, amikor  Istentől  kapott  küldetéséről  beszélt  nekik,  sőt,
   később a halálát  akarták. Mások  elfogadták tanítását.  Rajtam áll,  hogy
   befogadom-e az örömhírt.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, Uram, add, hogy megértsem, milyen nagy biztonsága és békéje van annak a
   szívnek, amely semmire sem vágyódik ezen a világon!
   Ha ugyanis  szívem  földi javak  után  áhítozik, nem  lehet  nyugodt,  nem
   élvezhet biztonságot,  mivel  vagy azt  keresi,  amije nincs,  vagy  annak
   elvesztésétol retteg, amije van; a szükségben boldogulást remél, s  amikor
   boldogul, a szükségtol retteg. Állandóan ide-oda hullámzik.
   Ha viszont te, Istenem, megadod  lelkemnek, hogy szilárdan a mennyei  haza
   vágyaihoz tapadjon,  akkor  sokkal  kevésbé érinti  az  ideigtartó  dolgok
   hullámverése.
   Add, hogy  minden külso  izgalom elol  ebbe a  vágyába, titkos  menedékébe
   vonuljon vissza,  ott nyugodtan  megmaradjon,  és minden  múlékony  dolgon
   túllépve békéje nyugalmában maradjon a világban és kívül a világon!
   Nagy Szent Gergely


   ________________________________

   Aktuális:
   Papi élményeim a Zala-völgyben (4.)
   Remélem, hogy az elmúlt hetek beszámolói után senki sem vár fülcsiklandozó
   katasztrófabeszámolókat, s  persze  abban  is  bízok,  hogy  hétről  hétre
   javulni fog  a  sanyarúnak  indult  helyzet.  A  javulás  mindenekelőtt  a
   segítőkész listatagoknak köszönhető, akiknek ezúton is köszönetet  mondok.
   Külön köszönet jár azoknak, akik név, cím és elérhetőség nélkül adakoztak,
   nem adván nekem még egy cseppnyi  lehetőséget sem arra, hogy ezen  fórumon
   kívül más formában is kifejezzem hálámat.
   A héten meglehetősen nomád, de  mégis kis jóindulattal emberinek  mondható
   körülmények között a zalalövői  plébánia biztosított helyet  egyházmegyénk
   informatikus csapatának, azoknak  a lelkes  fiataloknak, akiknek  feladata
   lesz  az   elkövetkezendő   hónapokban   honlapunk   külső   és   tartalmi
   megfiatalítása. A munkában azért veszek részt, mert fontosnak tartom, hogy
   ne csupán saját plébániám, hanem egyházmegyém javára is dolgozzak, de  ezt
   nektek felesleges  is  mondanom,  hiszen egy,  még  az  egyházmegyénél  is
   nagyobb lelki közösségnek a  tagjai vagytok, akikért szintén  munkálkodom.
   Bár egyesek attól  féltek, hogy  plébániámon állva  fogjuk a  megbeszélést
   folytatni, aggodalmuk feleslegesnek bizonyult, mert mindenkinek  könnyedén
   jutott ülőhely.  Terveinkről még  nem árulhatok  el semmit,  de  szeretnék
   biztosítani mindenkit,  hogy  az  e-vangéliumnak továbbra  is  helye  lesz
   honlapunkon és az e-mailes szolgáltatás  is megmarad. A találkozó  sikeres
   helyszínválasztása arra is ráirányította figyelmemet, hogy az  egyházmegye
   középpontjában vagyok, amely mindenhonnan könnyen elérhető.
   Szombaton papok és szüleik számára volt zarándoklat Rábakethelyen, Brenner
   János vértanúságának helyszínén, ahová édesanyámmal én is elzarándokoltam.
   A lelkipásztori munkák közben  jól esett ez  a hétvégi lelki  feltöltődés,
   találkozás a paptestvérekkel. Érdekes volt szemlélni a szülők ismerkedését
   is. Könnyen kitalálhatjátok,  hogy a szülők  részéről a leggyakrabban  egy
   csodálkozóan kérdező mondat hangzott el: "A  te fiad a ... atya?"  Anyukám
   olyan büszkén  osztogatta  mindenkinek  a tőlem  kapott  Brenner  képeket,
   mintha János atya  az ő fia  lett volna, vagy  mintha én is  olyan jó  pap
   lennék, mint ő volt. Pedig hát, hol vagyok én attól?
   Ha  kész  volna,   most  könnyedén  idemásolhatnám   a  zarándoklatról   a
   beszámolót.  De  mivel   csak  ezután  fogom   megírni,  csak  arra   lesz
   lehetőségetek, hogy elolvassátok az Új Ember jövő vasárnapi számában.
   Idén nyáron ez  volt az utolsó  sulimentes hét. A  jövő héten kezdődnek  a
   szülőértekezletek. Ha jó, gondoljatok arra, hogy milyen jó tanárhoz került
   a gyerek.  Ha nehezen  bírjátok, jusson  eszetekbe, hogy  a gyereknek  4-6
   órája van ezzel a tanárnővel hetente. Nektek meg csak 1-2 évente. Komolyra
   fordítva a szót:  ugye beíratjátok őket  hittanra? A gyerekekre  gondolok,
   nem a tanárokra. :-)
   István atya