[Evangelium] 2007-08-27

[evangelium at communio.hu]

   2007. augusztus 27. - Hétfő, Szent Mónika

   Jézus  egyszer  így  korholta  a  farizeusokat:  Jaj,  nektek,   képmutató
   írástudók és farizeusok!  Elzárjátok a  mennyek országába  vezető utat  az
   emberek elől.  Ti magatok  nem  mentek be  oda,  és azokat  sem  engeditek
   odajutni, akik be szeretnének menni.  Jaj, nektek, képmutató írástudók  és
   farizeusok!  Tengert  és  szárazföldet  bejártok,  hogy  egyetlen  pogányt
   megtérítsetek, és ha megtért, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább,
   mint magatokat.  Jaj, nektek,  vak vezetők!  Azt mondjátok:  "Ha valaki  a
   templomra esküszik, az semmi; ha  azonban a templom aranyára esküszik,  az
   kötelez." Ti,  esztelenek  és vakok!  Hát  mi  nagyobb: az  arany  vagy  a
   templom, amely megszenteli az aranyat? - Továbbá azt mondjátok: "Ha valaki
   az oltárra  esküszik, az  semmi, de  ha a  rajta lévő  áldozati  ajándékra
   esküszik, az kötelez." -  Ti, vakok! Hát mi  nagyobb: az áldozati  ajándék
   vagy az  oltár,  amely megszenteli  az  ajándékot? Aki  tehát  az  oltárra
   esküszik az  esküszik  az  oltárra  és mindarra,  ami  rajta  van.  Aki  a
   templomra esküszik, az esküszik a templomra és arra, aki ott lakik. Végül:
   aki az égre esküszik, az az Isten trónjára esküszik és arra, aki a  trónon
   ül.
   Mt 23,13-22

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumban  Jézus nyíltan  fejükre olvassa az  írástudóknak és  a
   farizeusoknak hamis  vallásosságukat. Azok,  aki felelősek  a nép  vallási
   életének vezetéséért, rossz példát mutatnak. Az volna ugyanis a hivatásuk,
   hogy  az  üdvösség  felé  vezessék  az  embereket,  ehelyett  azonban   az
   aprólékosan kidolgozott  törvények  bonyolult rendszerével  olyan  vallási
   cselekedeteket követelnek az  egyszerű emberektől,  amit nekik  lehetetlen
   megtartani. A  jézusi figyelmeztetés  kapcsán felmerül  bennünk a  kérdés,
   hogy vajon nem lakik-e bennem  is olyan farizeusi lelkület, amely  másokat
   akadályoz az üdvösség útján  való haladásban? Hiteles vallásosságom  olyan
   tanúságtétel, amely utat nyit másoknak Jézus felé.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Tekintsd, uram, néped sóhaját,
   hallgasd meg a szegények,
   özvegyek és árvák
   hozzád felsíró jajkiáltásait!
   Tekints az engesztelésre kész ártatlanokra,
   és ne feledkezzél meg
   irgalmasságod cselekedeteiről,
   melyekkel hajdan oly kegyesen
   elárasztottad szolgaságban sínylődő
   választott népedet...
   Vezéreld cselekedeteinket,
   erősítsd karunkat,
   hogy egyesült erővel szolgálhassunk
   akaratodnak...
   Add, hogy rendelkezésed útjáról
   le ne térjünk,
   hanem igazságtételeid őreivé lévén,
   utunk nyugalomban
   és békességben vezessen tehozzád!
   II. Rákóczi Ferenc


   ________________________________

   Aktuális:
   Papi élményeim a Zala-völgyben (3.)
   A korábbi  helyzetjelentéseket olvasva  sokan kérték,  hogy a  jövőben  is
   igyekezzek megmutatni  a lelkipásztori  munkában  az érem  másik  oldalát.
   Ennek próbálok hetente egy alkalommal eleget tenni.
   E viharmentes  napokban  volt  időm elgondolkodni  azon  a  szemináriumban
   minden kispapnak kellőképpen megtanított  bölcsességen, miszerint egy  pap
   az új  helyen először  ne  változtasson semmit,  hanem legalább  egy  évig
   mindent ugyanúgy csináljon, mint elődje, aztán később változtathat. De  mi
   van akkor, ha korábban minimális volt a plébániai élet? Mi van, ha a hívek
   éppen azt várják, hogy valami változás történjen? Ha minden ugyanúgy mehet
   tovább, mint korábban, akkor  mi értelme annak,  hogy helyezik a  papokat?
   Most akkor feltalálom a spanyolviaszt: egyes dolgok folytatódnak úgy, mint
   korábban,  más  dolgok  pedig  egészen  másként  lesznek,  mint  korábban.
   Mégpedig a kezdettől fogva és nem érdemes egy évig várni.
   Igazi  bölcsesség   kell   ahhoz,   hogy  meg   tudjam   különböztetni   a
   folytatandókat a  megváltoztatandóktól.  Hogy ez  sikerüljön,  kitettem  a
   szobám falára egy Szűz  Máriát, a Jó Tanács  Anyját ábrázoló képet.  Mária
   két oldalán a  nap és a  hold, a világosság  és a sötétség,  a menny és  a
   pokol. Felül, középen  pedig a Szentlelket  jelképező galamb. Légy  velem,
   Szentlélek, minden döntésemben!
   Az iskolai hitoktatás  megszervezése harc  és alkudozás  kérdése. Ebből  a
   gyerekek és a szülők kimaradnak. A plébános és az iskolaigazgató alkudozik
   csak. Az egyik többet, a másik kevesebbet szeretne. Az alku az  óraszámról
   szól, a  harc  pedig a  gyermekek  lelkéért folyik.  Kihasználom  helyzeti
   előnyömet, s bevetem az  érvet: mostantól másként  lesz, mert engem  azért
   helyeztek ide, hogy  másként legyen.  Ennek köszönhetően  nyertem plusz  2
   órát, s már most jeleztem, hogy jövőre még 2-vel több lesz.
   A héten nagyon sok adomány  érkezett, amelyet az e-vangélium lista  tagjai
   ajánlottak  fel  az  üresen  átvett  plébánia  felszerelésére.  Ezúton  is
   köszönöm  mindenkinek  a  nagylelkűségét!  Valóban  nagyon  megható  érzés
   számomra, hogy ennyien segítetek e nehéz helyzetben.
   Lelki felüdülésként szombaton elmentem Szentgotthárd-Zsidára, a Jó Pásztor
   kápolna búcsújára. 11 éve várja ez a kápolna azokat, akik  elzarándokolnak
   Brenner János vértanúságának helyére. Brenner János, aki Krisztust  vitted
   az emberekhez, erősíts meg engem papi hivatásomban, hogy Krisztust vigyem,
   az Ő evangéliumát hirdessem mindenkinek!