[Evangelium] 2007-08-22

[evangelium at communio.hu]

   2007. augusztus 22. - Szerda

   Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A mennyek
   országa olyan, mint amikor  egy gazda kora  reggel kiment, hogy  szőlőjébe
   munkásokat fogadjon. Miután napi  egy dénárban megegyezett a  munkásokkal,
   elküldte őket a szőlőjébe.  A harmadik óra körül  megint kiment, s  látta,
   hogy mások  is ácsorognak  ott  tétlenül a  piactéren. Ezt  mondta  nekik:
   "Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami  jár, megadom majd nektek." Azok el  is
   mentek. Majd a  hatodik és  a kilencedik  órában újra  kiment és  ugyanígy
   cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat
   talált. Megkérdezte  tőlük: "Miért  álldogáltok itt  egész nap  tétlenül?"
   Azok ezt  válaszolták: "Mert  senki  sem fogadott  fel minket."  Erre  azt
   mondta nekik: "Menjetek ti is a szőlőmbe!"

   Amikor beesteledett, a  szőlősgazda így szólt  intézőjéhez: "Hívd össze  a
   munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!"  Először
   azok jöttek  tehát, akik  a  tizenegyedik óra  körül kezdtek,  és  egy-egy
   dénárt kaptak.  Amikor az  elsők  jöttek, azt  hitték, hogy  nekik  többet
   fognak adni,  de  ők  is  csak egy-egy  dénárt  kaptak.  Amikor  átvették,
   zúgolódni kezdtek a gazda ellen: "Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak,
   és ugyanúgy  bántál  velük,  mint  velünk, akik  a  nap  terhét  és  hevét
   viseltük!" Ő  azonban  ezt felelte  az  egyiküknek: "Barátom,  nem  vagyok
   igazságtalan veled. Nemde  egy dénárban  egyeztél meg velem?  Ami a  tied,
   fogd és menj! Én  ennek az utolsónak is  annyit szánok, mint neked.  Talán
   azzal, ami az  enyém, nem  tehetem azt,  amit akarok?  Vagy rossz  szemmel
   nézed, hogy én jó vagyok?" Így lesznek az utolsókból elsők, és az elsőkből
   utolsók!
   Mt 20,1-16a

   Elmélkedés:

   A  szőlőmunkásokról   szóló   mai  evangéliumi   történetben   az   emberi
   kicsinyesség  és  irigység  áll  szemben  az  Isten  nagylelkűségével.   A
   munkások, akik  a  napi munka  után  megkapták jogos  fizetségüket,  rossz
   szemmel és irigykedve nézik azokat,  akik rövidebb ideig végzett  munkáért
   ugyannyi bért  kaptak.  Felháborodásuk  és  Isten  elleni  lázadásuk  csak
   önzésükből kiindulva  tűnik jogosnak.  De  ha az  egy dénárt  az  üdvösség
   jelképének tekintjük, akkor  rájövünk, hogy az  örök élet Isten  nagylelkű
   ajándéka. Mindenki  ezt  nyerheti  el  Isten  jóságának  köszönhetően.  Se
   többet, se kevesebbet.  Többet senki  nem kaphat, de  kevesebbet sem  akar
   adni senkinek Isten. De az önző és irigy ember eljátszhatja üdvösségét.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd  be szívem sötétségét, és adj  nekem
   igaz hitet, biztos reményt és  tökéletes szeretetet, érzéket és  értelmet,
   Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
   Assisi Szent Ferenc