[Evangelium] 2007-08-20

[evangelium at communio.hu]

   2007. augusztus 20. - Hétfő, Szent István király

   Abban az időben Jézus így  szólt tanítványaihoz: Mindaz, aki  meghallgatja
   szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki  a
   házát sziklára építette. Szakadt a zápor,  ömlött az ár, süvített a  szél,
   és nekizúdult a  háznak, de az  nem dőlt össze,  mert sziklára épült.  Aki
   viszont hallgatja  szavaimat,  de  nem  követi  azokat,  ahhoz  az  ostoba
   emberhez hasonlít, aki a házát  homokra építette. Szakadt a zápor,  ömlött
   az ár,  süvített  a szél,  nekizúdult  a  háznak, az  összedőlt,  és  nagy
   romhalmaz  lett   belőle.   Ezzel   Jézus  befejezte   beszédét.   A   nép
   elragadtatással  hallgatta  tanítását,  mert  úgy  tanított,  mint  akinek
   hatalma van, nem úgy, mint az írástudók.
   Mt 7,24-29

   Elmélkedés:

   Szent uralkodó
   Az utóbbi években augusztus 20-hoz közeledve mindig élénk vita alakul ki a
   magyar sajtóban az ünnepi tüzijátékkal, annak költségével, rendezőjével és
   felelősével kapcsolatban. Az ünnepi készülődés során a tüzijáték kerül  az
   előtérbe,  mintha   ez   volna   az  ünnep   lényege.   Az   ünnep   igazi
   főszereplőjéről, Szent  István  királyról  pedig kevés  szó  esik.  Tavaly
   fiatalokat kérdeztek meg arról, hogy mi köze Szent Istvánnak az  augusztus
   20-iki ünnephez? A sok jó válasz  mellett valaki azt mondta, hogy ő  ugyan
   ezt nem  tudja,  de  talán  Szent  István  tartotta  az  első  tüzijátékot
   Magyarországon. Keserűen mosolygunk a feleleten, s közben arra  gondolunk,
   vajon ki a felelős ezért a szellemi sötétségért?

   A mai ünnepen mindenekelőtt tehát érdemes elmondani, hogy Szent Istvánt, a
   magyar  állam  alapítóját,  Magyarország   első  királyát,  a   keresztény
   uralkodót, a  szentet  ünnepeljük.  Az  ő  személyét  időzzük  fel,  amely
   évszázadokon keresztül kitörölhetetlen maradt  a magyar emberek  szívéből.
   Minél keservesebb népünk  sorsa, minél  kilátástalanabb jelen  helyzetünk,
   minél  többen  veszítik  el  munkahelyüket,  minél  több  család  küzd   a
   megélhetésért, minél többet támadják az  igaz hitet s erkölcsöt  védelmező
   Egyházat, s minél távolabbinak tűnik ebben az országban a lelki, gazdasági
   felemelkedés,  annál   őszintébben,   annál   fájdalmasabban,   de   mégis
   reménykedve tör fel szívünkből az ének:
   "Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga,
   Ki voltál valaha országunk istápja?
   Hol vagy Szent István király?

   Az állami  ünnepségek alkalmával  mondott beszédekben  gyakran  elhangzik,
   hogy Szent István  politikai megfontolásból vette  fel és terjesztette  el
   országában  a  keresztény  vallást.  Talán  van  ebben  igazság,  de  csak
   féligazság ez a kijelentés. A teljes igazsághoz az is hozzátartozik,  hogy
   lelke mélyéig kereszténnyé  lett és  azzal a  meggyőződéssel igyekezett  a
   keresztény hitet terjeszteni országában, hogy ez vallás erkölcsi  mértéket
   ad  az  embereknek,  az  ország  felemelkedését  szolgálja  és  biztosítja
   megmaradását évszázadokon keresztül. Nem csupán államot szervezett,  hanem
   minden erejével  segítette  az  egyházi szervezet  kiépülését  is.  Nem  a
   nyugati hatalmak uralkodóival  ismertte el új  királyságát, hanem a  római
   pápától, II.  Szilvesztertől kért  és kapott  koronát, amely  Magyarország
   egységének,  szabadságának  és  kereszténységének  jelképévé  vált.  Szent
   István király  a  földi haza  építése  mellett  az égi  haza  felé  akarta
   irányítani a magyar nemzet  tagjait azáltal, hogy az  evangélium és a  hit
   terjesztésére papokat hívatott az  országba. Lelki nagyságáról  tanúskodik
   az a tény, hogy trónörökös fiának, Szent Imre hercegnek a hirtelen  halála
   miatt sem esett kétségbe,  hanem a Boldogságos  Szűz Máriának, a  Magyarok
   Nagyasszonyának  oltalmába  ajánlotta  országának  jövőjét  és  a   magyar
   embereket.

   István királynak a maga nemében  páratlan tiszteletét ezer éven  keresztül
   az is eredményezte, hogy az  Egyház Szent László király  kezdeményezésére,
   nem sokkal halála  után, 1083ban  szentté avatta.  Európa uralkodói  közül
   elsőként ő  volt az,  akire saját  népének gyermekei  és más  nemzetek  is
   igazi, példamutató szentként tekinthettek.

   Szent István  király egész  életét  nemzetének és  Krisztusnak  szentelte.
   Minden munkájával, erejével és  tehetségével nemzetét és országának  hitét
   szolgálta  és  védelmezte.  Nem  égett  hatalmi  vágy  a  szívében,  hanem
   szolgálatnak tekintette az uralkodói feladatot. Nem a maga hasznát kereste
   és  nem  meggazdagodni  akart,  hanem   az  ország  és  az  egész   nemzet
   felemelkedését akarta.

   Imádkozzunk a mai napon azért, hogy országunk vezetői Szent István  király
   lelkületével szolgálják hazánkat és magyar  nemzetünk minden tagja az  égi
   haza felé is törekedjen! Ebben segítsen minket a Magyarok  Nagyasszonyának
   égi pártfogása!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Áldott Szent István, Istennek szolgája,
   Krisztus hitének igaz plántálója,
   Bálványozásnak eltávoztatója
   És elrontója!

   Irgalmas Isten kegyes jóvoltodból
   Adaték nekünk magas mennyországból,
   Utat, hogy lelnék gonosz pogányságból,
   Régi vakságból.

   Jobbodra kérünk, amely ma is épen,
   Légy közbenjárónk Szent Király az égben,
   Hogy áldás légyen a magyar nemzeten,
   Adja meg az Isten.

   Jóságos Jobbod nyújtsd ki reánk, kérünk,
   Szent koronáddal új ezeret érünk,
   Hogyha keresztek, s imádságod vélünk,
   Régi vezérünk.