[Evangelium] 2007-08-19

[evangelium at communio.hu]

   2007. augusztus 19. - Évközi 20. vasárnap

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "Azért jöttem, hogy  tüzet
   gyújtsak  a  földön.  Mi  mást   akarnék,  mint  hogy  lángra   lobbanjon.
   Keresztséggel   kell   megkereszteltetnem.   Mennyire   várom,   hogy   ez
   beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a  földre?
   Mondom nektek,  nem azt,  hanem szakadást.  Ezentúl, ha  öten lesznek  egy
   házban, megoszlanak  egymás  között: három  kettő  ellen, és  kettő  három
   ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány
   az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával."
   Lk 12,49-53

   Elmélkedés:

   Gyújts tüzet!
   Szép szokás, hogy minden esztendőben a karácsonyi előkészület részeként az
   Úr Jézus  szülőfalujából elindítják  a betlehemi  lángot, amely  Karácsony
   ünnepének éjszakájára  megsokszorozódva  jut el  a  világ minden  táján  a
   templomokba és a keresztény családok otthonaiba. A láng repülőgépen, hajón
   és mindenféle  közlekedési  eszközön utazik  heteken  keresztül,  miközben
   minden repülőtéren,  kikötőben, városban  és  falun, ahol  továbbadják  és
   újabb gyertyákat gyújtanak meg róla, mindenki gondosan ügyel arra,  nehogy
   kialudjon.

   Másik  nagy  egyházi  ünnepünk,  a   húsvét  is  egy  fényünnepséggel,   a
   tűzszenteléssel és  a  húsvéti  gyertya  meggyújtásával  kezdődik.  Ezt  a
   feltámadt Krisztus  világosságát jelképező  gyertyát  visszük be  a  sötét
   templomba,  majd  a  hívek  meggyújták  lángjáról  saját  gyertyáikat,   a
   szertartás végén  pedig  sokan hazaviszik  otthonukba  is a  lángot.  Több
   helyen még mindig él a régi szokás, hogy húsvétvasárnap hajnalban erről  a
   gyertyáról viszik a hívek a lángot a temetőbe, hogy megvigyék a feltámadás
   örömhírét elhunyt szeretteiknek.

   A gyertya lángja és maga a tűz fontos szerepet játszik egyházi ünnepeinken
   és szertartásainkon,  hiszen  Krisztust, a  világ  Világosságát  jelképezi
   számunkra.  Mindezek  fényében   könnyebben  megértjük   Jézusnak  a   mai
   evangéliumban mondott  szavait:  "Azért  jöttem,  hogy  tüzet  gyújtsak  a
   földön.  Mi  mást  akarnék,  mint  hogy  lángra  lobbanjon"  (Lk   12,49).
   Kijelentését ne  értsük  tehát  félre!  Ő  nem  egy  gyújtogató,  nem  egy
   piromániás őrült, nem a tűzgyújtási  tilalom rendszeres megszegője és  nem
   is a tűzoltók réme, aki  a nyári szárazság idején felelőtlenségből  óriási
   természeti katasztrófákat  okoz.  Hát  akkor milyen  tüzet  akar  gyújtani
   Jézus? A  szeretet tüzét,  a  hit fényét,  a Szentlélek  lángját  szeretné
   meggyújtani a  mi  szívünkben.  Akarom-e,  hogy  lángra  lobbanjon  az  én
   szívemben is Krisztus  tüze? A tűz,  amely maga Krisztus.  A tűz,  amelyet
   nekem is tovább kell adnom. A tűz, amely fényt hoz az életembe.

   A tűzzel kapcsolatban  nem hallgathatunk  arról, hogy  a szentírásban  sok
   esetben pusztító erőként vagy az  isteni ítélet jeleként szerepel.  Tűzeső
   pusztítja el a bűnös  városokat és a kárhozat  kiolthatatlan tüze várja  a
   megtérni nem akaró embereket. Ugyanakkor  Isten jelenlétét is jelképezi  a
   tűz, gondoljunk csak az égő  csipkebokorra, amelyből Isten szól  Mózeshez.
   Az Egyiptomból  való szabadulást  követően Isten  tűzoszloppal mutatja  az
   utat és védelmezi Izrael népét. De az Istennek bemutatott áldozatokhoz  is
   tűzre  volt  szükség,  hiszen   az  égőáldozati  szertartások   alkalmával
   elégették mindazt, amit Istennek szántak.

   Láthatjuk, hogy nagyon  összetett és  mély tartalma  van a  tűznek már  az
   ószövetségi időkben  is,  s  ezt még  jobban  kiteljesíti  az  újszövetség
   Krisztusa, aki a világ  világosságának nevezte magát, tanításának  tüzével
   sok embert lelkesített,  és feltámadása  után, Pünkösd  napján elküldte  a
   Szentlelket,  aki   tüzes   lángnyelvek  alakjában   ereszkedett   le   az
   apostolokra. A Krisztus által alapított Egyház, amely éppen ezt a pünkösdi
   ünnepet tekinti  születésnapjának, azóta  is őrzi  és továbbadja  Krisztus
   fényét, a szeretet lángját,  a Szentlélek lelkesítő tüzét.  Megérintett-e,
   megégetett-e már  engem  ez  a tűz?  Ez  a  tűz csodákra  képes.  Az  első
   pünkösdkor a félős szívű, bezárkózó  apostolok bátran kiálltak az  emberek
   elé a feltámadás  hírével, miután  megérintette őket a  tűz. A  tanulatlan
   emberek értelmében  fény  gyúlt,  s  megértették  mindazt,  amit  Mesterük
   mondott  nekik  korábban.  A  hitetlenkedő  és  kételkedő  apostolokban  -
   gondoljunk csak  Tamásra -  felragyogott  a hit  fénye. A  Krisztus  által
   küldött pünkösdi tűz  átalakította őket.  És engem is  át akar  alakítani,
   velem is csodát szeretne tenni, engem is tüzes lelkűvé akar tenni.

   Engedjük, hogy  Krisztus  meggyújtsa szívünkben  a  szeretet tüzét!  Az  ő
   szeretetének fénye  oszlassa  el  az  aggodalmaskodás,  a  hitetlenség,  a
   kételkedés, a békétlenség  és a  bűn sötétségét! Őrizzük  és adjuk  tovább
   másoknak is ezt  a fényt! A  nyári időben tűzgyújtási  tilalom van  szinte
   mindenütt. De ez nem jelenti azt, hogy Jézus bíztatására lelki  értelemben
   ne gyújthatnánk tüzeket. Adjuk tovább a hit világosságát, a remény ki  nem
   alvó lángját és a szeretet tüzét!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, amint tebenned bíztunk!
   Áldott vagy te, Urunk, taníts meg minket a te igazságaidra!
   Áldott vagy te, Uralkodó, oktass bennünket a te igazságaidra!
   Áldott vagy te, Szent, világosíts meg minket a te igazságaiddal!
   Uram, a te kegyelmed örök, kezeid munkáit meg ne vesd!
   Téged illet a dicséret, téged illet az ének.
   Téged illet a dicsőség, Atya, és  Fiú és Szentlélek, most és mindenkor  és
   örökkön-örökké. Ámen.