[Evangelium] 2007-08-15

[evangelium at communio.hu]

   2007. augusztus 15. - Szerda, Nagyboldogasszony, Szűz Mária mennybevétele

   Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik  városába
   sietett. Belépett  Zakariás  házába,  és  köszöntötte  Erzsébetet.  Amikor
   Erzsébet meghallotta Mária köszöntését,  szíve alatt megmozdult a  magzat,
   és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: "Áldott
   vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De  hogyan
   lehet az, hogy Uramnak anyja látogat  el hozzám? Mert íme, amikor  fülembe
   csendült köszöntésed  szava, örvendezve  felujjongott méhemben  a  magzat!
   Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!"
   Mária megszólalt:
   "Magasztalja lelkem az Urat,
   és szívem ujjong megváltó Istenemben!
   Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
   lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
   Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
   Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
   Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
   széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
   Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
   és felmagasztalta az alázatosakat.
   Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
   de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
   Felkarolta gyermekét, Izraelt,
   megemlékezve irgalmasságáról,
   amint atyáinknak megígérte:
   Ábrahámnak és utódainak mindörökre!"
   Mária ott  maradt  még  körülbelül három  hónapig,  azután  visszatért  az
   otthonába.
   Lk 1,39-56

   Elmélkedés:

   Édesanyánk a mennyben
   Ma, Nagyboldogasszony napján Jézus édesanyjának, Máriának a mennybevételét
   ünnepeljük. Nem  mennybemenetelről  beszélünk itt,  mint  Jézus  esetében,
   hiszen Mária nem a maga erejéből távozott a földi életből a mennybe, hanem
   a  mindenható  Isten  vette  fel   őt  a  mennyországba.  Ezt  a   fogalmi
   megkülönböztetést használja XII.  Piusz pápa az  1950. november 1-én  írt,
   Munificentissimus   Deus   (A   legbőkezűbb   Isten)   kezdetű    apostoli
   rendelkezésében,  amelyben   a  következőképpen   szól  a   hittétel:   "A
   szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya Mária, földi életpályája  befejezése
   után testével, lelkével felvétetett a  mennyei dicsőségbe". Mária tehát  a
   Mindenható  Istennek   köszönheti   megdicsőülését.   A   hittétel   másik
   érdekessége, hogy  nem  kívánja  eldönteni azt  az  évszázadok  óta  vitás
   kérdést, hogy vajon Mária  meghalt-e vagy halál  nélkül, más módon  jutott
   fel  a  mennybe,  ezért  inkább  "a  földi  életpályája  befejezése  után"
   kifejezést  használja.  Nem  tudhatju   ugyanis  bizotosan,  hogy   miként
   fejeződött be Jézus édesanyjának földi élete, hiszen erről az evangéliumok
   nem  számolnak  be.  Azt  azonban  biztosan  állíthatjuk,  hogy  élete   a
   mennyországban teljesedett be.

   A  Szentatya,  XII.  Piusz  pápa  abban  a  reménybe  hirdette  ki   Mária
   mennybevételének hitigazságát, hogy Mária  élete és megdicsőülése erőt  ad
   az embereknek életútjukon, megismerik az  emberi élet igazi értékét s  azt
   az isteni szándékot, amely az ember  testét és lelkét egyaránt meg  akarja
   dicsőíteni. A feltámadás ugyanis nem csupán a lelkünkre vonatkozik,  hanem
   a testünkre  is.  Miként  Jézusnak  feltámadt a  teste,  s  ahogyan  Mária
   testestül-lelkestül a mennybe  jutott, ugyanúgy  a mi testünk  is fel  fog
   támadni az örök életre.

   Sokan felteszik a kérdést, köztük más keresztény felekezetek tagjai,  hogy
   miért él az Egyházban a különleges Mária-tisztelet? Miért kiválóbb Mária a
   többi embernél,  még  a szenteknél  is?  A  mai evangélium  választ  ad  e
   kérdésre. Az imádságból, amelyben a Szűzanya magasztalja Istent jóságáért,
   kiderül, hogy az egyszerű  názáreti leány nem  magának tulajdonítja azt  a
   nagy kegyet,  amely  vele  történt,  hanem  Istennek.  Ezt  mondja:  "Nagy
   dolgokat művelt velem a Hatalmas". De ez az isteni mű nem jelentett  Mária
   számára semmiféle kényszert  vagy erőszakot. Istennek  nagy tervei  voltak
   Máriával, s  ezek  a tervek  azért  valósulhattak meg,  mert  Mária  igent
   mondott  erre  az  isteni   szándékra  és  készségesen  együttműködött   a
   Mindenhatóval. Ha Máriához hasonlóan mi is Isten akaratának megismerésére,
   elfogadására és  teljesítésére  törekszünk, remélhetjük,  hogy  nekünk  is
   részünk lesz  feltámadásunk  után  a  mennyország  dicsőségében.  Istennek
   velünk is nagy tervei vannak a földi életünk során, s az is szándéka, hogy
   üdvözítsen minket. Egész életünk, a jövőnk, és halálunk utáni örök életünk
   Istentől függ, az Ő kezében van. Működjünk együtt ezzel az üdvözítő isteni
   akarattal!

   A mai ünnep lehetőséget ad nekünk arra, hogy a mennyekbe felvett  Szűzanya
   segítségét és  pártfogását  kérjük  életünkre.  Jézus  édesanyjára  bátran
   tekinthetünk úgy, mint a mi égi édesanyánkra. Egy most már idősebb,  német
   pap  ismerősöm  mesélte,  hogy  gyermekkorában  az  édesanyjával   sokszor
   ellátogatott a  falujuk  közelében lévő  város  székesegyházába,  amelynek
   szép, színes üvegablakai voltak.  A székesegyház többi részét  gyermekként
   nem is nézegette  olyan szívesen,  mint ezeket  a gyönyörű  üvegablakokat,
   amelyeken átragyogott  a napfény  és különleges  színekkel töltötte  be  a
   templomot. Papként  később más  városba került,  s csak  ritkábban  tudott
   hazamenni. De amikor  hazament, mindig bement  a székesegyházba. Most  már
   nem  az  édesanyjával,   aki  időközben  meghalt,   hanem  csak   egyedül.
   Valahányszor,  amikor  felnézett  a  Szűz  Máriát  ábrázoló  ablakra,   az
   édesanyja jutott eszébe, akivel  annak idején oly sokszor  jött el ebbe  a
   templomba közösen, s  aki Máriával  együtt imádkozik érte  a mennyben.  Az
   atya  így  mondta:  "Mária  mellett,  Jézusnál  a  legjobb  helye  van  az
   édesanyámnak és én  is oda  szeretnék eljutni, mert  nekem is  ott lesz  a
   legjobb helyem".

   Kérjük a mai  napon a mennybe  felvett Szűzanyát, a  mi égi  édesanyánkat,
   imádkozzon értünk,  hogy  a  mi  életünk  is  a  mennyország  dicsőségében
   teljesedjen be!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ima a mennybe felvett Máriához
   Tebenned örvend, malaszttal teljes, minden teremtmény: az angyali rendek s
   az összes emberi  nem. Te megszentelt  hajlék, lelki édenkert  s a  szüzek
   dicsérete, kitől megtestesült az Isten, s gyermek lett, bár öröktől  fogva
   Isten volt; mert a  te méhedet égi trónná  alkotta, s bensődet a  mennynél
   ékesebbé tette.  Tebenned örvend,  malaszttal teljes,  minden  teremtmény.
   Dicsőség néked!