[Evangelium] 2007-08-12

[evangelium at communio.hu]

   2007. augusztus 12. - Évközi 19. vasárnap

   Abban  az  időben  Jézus   így  szólt  tanítványaihoz:  "Csípőtök   legyen
   felövezve, kezetekben  pedig égő  gyertya legyen.  Hasonlítsatok az  olyan
   emberekhez, akik urukra várnak, hogy  mihelyt megérkezik a menyegzőről  és
   zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket  uruk
   megérkezésekor  ébren  talál.  Bizony   mondom  nektek,  felövezi   magát,
   asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második  vagy
   a harmadik  őrváltáskor  érkezve is  így  találja őket,  boldogok  azok  a
   szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a  házigazda, hogy melyik órában jön  a
   tolvaj, nem engedné  betörni házába. Éberen  várjátok tehát az  Emberfiát,
   mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok."
   Lk 12,35-40

   Elmélkedés:

   Éberen virrasszatok!
   A mai  vasárnapon  a  várakozásra  és  az  éberségre  hívja  fel  Jézus  a
   figyelmünket. Ahogyan  a szolgák  várják, hogy  uruk hazatérjen,  ugyanígy
   várjuk mi is a  Jézussal való találkozást.  Az éber várakozás  fontosságát
   talán jobban megértjük, ha felidézzük Jézus szenvedésének kezdetét, azt az
   órát, amikor nagycsütörtök  este kimegy  apostolaival az  Olajfák-hegyére,
   hogy közösen  virrasszanak és  imádkozzanak. Miközben  Jézus imádkozik  és
   vérrel verítékezésével elkezdődik szenvedése, az apostolok elalszanak. Nem
   tudnak Jézussal együtt  virrasztani. Az Úr  többször is odamegy  hozzájuk,
   felébreszti őket,  s kéri,  hogy virrasszanak  vele, de  ők újra  és  újra
   elalszanak. Jézus  viszont  nem  hunyja álomra  szemét,  hanem  imádkozik,
   egészen addig, amíg meg nem érkeznek a katonák, akiket elfogására küldtek.

   Jézus virrasztását érdemes összehasonlítanunk a mi készenlétünkkel.  Vajon
   tudunk-e vele  együtt imádkozni?  Vagy inkább  elalszunk az  apostolokkal?
   Jézus számára ebben  az órában  a virrasztás az  Atyára való  odafigyelést
   jelentette és a Neki való engedelmességet. "Ne az én akaratom legyen  meg,
   hanem a Tiéd" - mondja Jézus a mennyei Atyának. Ebből könnyen  levonhatjuk
   a tanulságot: a  lelki éberség és  készület a mi  számunkra is az  Istenre
   való figyelést jelenti. Az ő  akaratát akarom megismerni, és annak  akarok
   engedelmeskedni.

   Jézus nagycsütörtöki virrasztásából emellett  azt is megtanulhatjuk,  hogy
   az éberség nem tétlenséget, hanem  imádságos készületet jelent. Éppen  két
   évvel  ezelőtt,   augusztus   első  napjaiban   sikerült   elzarándokolnom
   Lourdes-ba, a híres  franciaországi Mária-kegyhelyre.  Az ott  tartózkodás
   napjaiban sok, szép lelki élmény ért, amelyek közül a legszívesebben talán
   az éjszakai virrasztásra emlékezem vissza.  A világ minden tájáról  érkező
   zarándokok összegyűltek a  jelenés barlangjánál, és  közösen imádkoztuk  a
   rózsafűzért. Voltak  köztünk idősebbek  és fiatalok,  és sok  család  volt
   jelen gyermekeikkel. A közös  imádság Jézus édesanyjához, Máriához  szólt,
   ugyanakkor  a  Jézusra  való  várakozás  jegyében  telt,  hiszen  éjfélkor
   szentmisével ünnepeltük az Úr áldozatát. Az éjszakai virrasztás, az ima és
   a szentmiseáldozat  akkor  is  Jézus  utolsó  estéjét,  az  Olajfák-hegyén
   történt eseményeket juttatták eszembe, s azóta is, valahányszor esti  vagy
   éjszakai  imádságon  veszek  részt,  úgy  próbálok  meg  felülkerekedni  a
   fáradtságon és az  álmosságon, hogy lélekben  az Olajfák-hegyén  virrasztó
   Jézus  mellé  képzelem  magamat.   Igen,  tőle  szeretném  megtanulni   az
   éberséget, mellette szeretnék virrasztani.

   A virrasztással kapcsolatban egy másik fontos szempont lehet a  következő:
   Jézus tudta,  hogy  elérkezett számára  az  idő, amikor  meg  kell  hoznia
   áldozatát és meg fog halni. Tudta, hogy most fog beteljesedni küldetése és
   nem menekült  el  ebben a  pillanatban.  Mi nem  ismerjük  előre  halálunk
   óráját. De ez a tény nem adhat okot a könnyelműségre! Sőt! Felelősségünkre
   emlékeztet minket, a  saját üdvösségünkért való  felelősségünkre. Aki  nem
   gondol földi életének utolsó  órájára, aki nem gondol  az örök életre,  az
   felelőtlen ember.

   Befejezésül pedig  még  egy gondolat.  Jézus  egy örömteli  eseményt,  egy
   menyegzőt,  egy  lakodalmat  említ  a  mai  evangéliumban.  Várakozásunkat
   jellemezze az öröm! Az  öröm, amely tudja, hogy  kire vár, s amely  mindig
   bízik abban,  hogy  hamarosan  elérkezik a  találkozás  pillanata.  Hitünk
   szerint biztosak  lehetünk abban,  hogy Jézus  el fog  érkezni hozzánk  és
   földi életünk végén találkozunk  vele. Reménnyel és  örömmel várjuk ezt  a
   találkozást!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, te  nem feded  föl eljöveteled  napját, hogy  mindig virrasszunk  és
   készen álljunk a  harcra, és  állhatatosan gyakoroljuk  az erényeket.  Azt
   akarod, hogy állandó várakozásban éljünk  és mindig buzgók legyünk.  Ezért
   hagysz minket bizonytalanságban a vég felől.
   Biztosak lévén eljöveteledben, kérünk, hadd virrasszunk, hogy  eljöveteled
   ne érjen meglepetésként!
   Aranyszájú Szent János