[Evangelium] 2007-08-11

[evangelium at communio.hu]

   2007. augusztus 11. - Szombat

   Egy alkalommal egy ember járult  Jézushoz, és térdre borulva így  kérlelte
   őt: "Uram,  könyörülj fiamon!  Holdkóros szegény,  és sokat  szenved.  Hol
   tűzbe esik,  hol  meg  vízbe.  Elvittem  tanítványaidhoz,  de  nem  tudták
   meggyógyítani." Jézus így válaszolt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig
   leszek még veletek?  Meddig tűrjelek titeket?  Hozzátok ide a  gyermeket!"
   Jézus ráparancsolt  az ördögre,  az kiment  belőle, és  a gyermek  azonnal
   meggyógyult.
   Amikor Jézus egyedül  volt, a tanítványok  hozzá mentek, és  megkérdezték:
   "Miért nem tudtuk  mi kiűzni?" Ő  így válaszolt: "Mert  gyönge a  hitetek.
   Bizony, mondom nektek, ha csak akkora  hitetek lesz is, mint a  mustármag,
   és azt mondjátok e hegynek itt: Menj  innét amoda! - átmegy, és semmi  sem
   lesz számotokra lehetetlen."
   Mt 17,14-20

   Elmélkedés:

   Jézus korában holdkórosnak  (a hold  által megvertnek)  nevezték az  olyan
   idegrendszeri betegséggel  küzdő  embereket, akiket  időnként  erős  roham
   fogott el.  Napjainkban az  orvostudomány ezt  epilepsziának nevezi.  Máté
   evangélista leírása a betegség tüneteiről és hatásáról jól megfelel ennek.
   A betegséget egykor  a gonosz lélek,  az ördög hatásának  tulajdonították,
   aki az  ember  vesztét akarja  okozni.  A betegségtől  való  megszabadítás
   ugyanakkor  az  ördögtől  való  szabadulást  is  jelenti.  A   tanítványok
   kishitűségük miatt  nem  tudták  meggyógyítani a  beteget,  Jézus  viszont
   egyetlen szóval csodát tudott tenni.
   A  csodás  gyógyítás  elbeszélése  ezen  a  ponton  a  hitetlenség  miatti
   tehetetlenségből átfordul a  hit hatalmáról, erejéről  szóló tanításba.  A
   Krisztusban való hit rendkívüli erőt jelent a keresztény számára.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram! Szeretetedre bízom magam: vezess, alakíts, kötözz meg, tisztíts meg,
   formálj, ahogy  neked tetszik  és  ne engedd,  hogy elszakadjak  tőled.  A
   veszteségek, a kísértések, a nehézségek, amik érnek, váljanak a  kegyelmek
   forrásaivá a te  kezedben, mert  gyakran elveszni látom  magamat az  úton,
   amelyen te vezetsz a boldogságom felé.
   Jézusom isteni és  gondviselő Szíve,  lelkem igazi  Atyja, ne  nézd ezt  a
   lázadó, gyönge, állhatatlan, önmaga ellensége akaratot!