[Evangelium] 2007-08-06

[evangelium at communio.hu]

   2007. augusztus 6. - Hétfő, Urunk színeváltozása

   Abban az időben: Jézus kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment
   velük a  hegyre  imádkozni.  Míg imádkozott,  arca  teljesen  átváltozott,
   ruhája pedig  hófehéren ragyogott.  S íme,  két férfi  beszélgetett  vele:
   Mózes és  Illés. Megdicsőülten  jelentek meg,  és haláláról  beszélgettek,
   amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.
   Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták  dicsőségét
   és a mellette álló két férfit.  Azok már épp menni készültek. Péter  akkor
   így szólt Jézushoz: "Mester, jó nekünk itt lennünk! Hadd csináljunk  három
   sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet." Nem tudta ugyanis,
   hogy mit mondjon.  Közben felhő  támadt, és beborította  őket. A  felhőben
   félelem szállta  meg  őket.  A  felhőből szózat  hallatszott:  "Ez  az  én
   választott Fiam, őt hallgassátok." Miközben a szózat hangzott, Jézus ismét
   egyedül volt.  Ők pedig  hallgattak,  és senkinek  sem árultak  el  semmit
   abból, amit láttak.
   Lk 9,28b-36

   Elmélkedés:

   Az  egyház  igehirdetési  hagyományainak  megfelelően  mi  is   párhuzamba
   állíthatjuk a színeváltozás  eseményét a Getszemáni-kertben  történtekkel.
   Jézus most a Tábor-hegyre,  a másik esetben az  Olajfák hegyére ment  fel.
   Mindkét  alkalommal  magával   viszi  három   kiválasztott  apostolát,   s
   mindkétszer imádkozott. E hasonlóságok miatt nyugodtan mondhatjuk, hogy  a
   színeváltozás előrevetíti  Jézus szenvedését,  amely a  Getszemáni-kertben
   történt vérrel verítékezésével vette kezdetét.
   A színeváltozás  ugyanakkor előrevetíti  Jézus  feltámadását is.  Most  is
   megdicsőült, átváltozott alakban mutatta meg  magát az apostoloknak, és  a
   feltámadáskor is a megdicsőült testben megjelenő Jézussal találkozhatnak a
   feltámadás tanúi. E  párhuzamot erősíti, hogy  Máté és Lukács  evangélista
   írása szerint  az  apostoloknak  a  feltámadás  napjáig  nem  volt  szabad
   beszélniük a színeváltozásról.
   A szenvedésekben való részesedés áltál részesedhetünk az örök dicsőségben.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, nem azért hívsz követésedre, mintha szükséged volna  szolgálatunkra,
   hanem egyedül azért, hogy üdvösségünkről gondoskodj. A te követésed, Uram,
   azt jelenti, hogy részesedünk az üdvösségben, fényed követése pedig,  hogy
   felfogjuk világosságodat.
   Szolgálatunk nem  ad neked  semmit, mert  neked nincs  szükséged az  ember
   szolgálatára; mégis, azoknak, akik  téged szolgálnak és követnek,  életet,
   romolhatatlanságot és örök életet adsz.
   Amint neked, Uram, nincs szükséged semmire, nekünk annyira szükségünk  van
   a veled való közösségre. A mi dicsőségünk nem más, mint hogy hűségesen  és
   szilárdan kitartsunk szolgálatodban.
   Szent Iréneusz