[Evangelium] 2007-08-05

[evangelium at communio.hu]

   2007. augusztus 5. - Évközi 18. vasárnap

   Abban az időben  valaki odalépett  Jézushoz a  tömegből és  megszólította:
   "Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget." De  ő
   elutasította: "Ember,  ki  hatalmazott  fel rá,  hogy  bírótok  legyek  és
   elosszam  örökségeteket?"   Majd  a   néphez  fordult:   "Vigyázzatok   és
   óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert  nem a vagyonban való  bővelkedéstől
   függ az ember élete."
   Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott
   a földje.  Így  okoskodott magában:  Mit  tegyek? Nincs  hová  gyűjtsem  a
   termésemet. Tudom  már,  mit  teszek: lebontom  csűreimet  és  nagyobbakat
   építek, oda  gyűjtöm  majd a  termést  és minden  vagyonomat.  Aztán  majd
   elégedetten mondom  magamnak:  Ember,  van annyid,  hogy  sok  évig  elég!
   Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! -  Ám az Isten így szól hozzá:  Esztelen,
   még az éjjel visszakérik  tőled lelkedet. Amit  gyűjtöttél, kire marad?  -
   Így jár az,  aki vagyont  halmoz fel  magának ahelyett,  hogy az  Istenben
   gazdagodnék.
   Lk 12,13-21

   Elmélkedés:

   Lelki kincseink
   Aranyszájú Szent János egyik mondása  szerint az ember által  gyűjtögetett
   anyagi javakat háromféle veszély fenyegeti  itt a földön: vagy  önmaguktól
   elavulnak, vagy tulajdonosaik  pazarlása emészti fel  őket, vagy  idegenek
   csalárd módon  elrabolják őket.  Úgy  tűnik, hogy  ezt a  több  évszázados
   bölcsességet sokan nem ismerik manapság.  Azokra gondolok, akik az  anyagi
   javak megszerzését  és az  anyagiakban  való bővelkedést  tartják  legfőbb
   életcéljuknak, miközben mit sem törődnek a szegények megsegítésével.

   Az említett háromféle veszély  számos formában van jelen  ma is. Főként  a
   fiatalok  körében  divat,   hogy  mindig  a   legújabb  mobiltelefont,   a
   legmodernebb számítógépet és más,  hasonló eszközöket akarják  birtokolni.
   Mivel a gyártó  cégek mindig  újabb és  újabb termékeket  dobnak piacra  a
   haszon érdekében,  sok  használati  eszköz néhány  éven  belül  elavultnak
   számít. Valójában  persze lehetne  még őket  használni, de  ha van  újabb,
   akkor mindenki inkább  azt akarja  megvásárolni. A  második veszéllyel,  a
   pazarlással is nap, mint  nap találkozhatunk. Miközben sokan  nélkülöznek,
   egyesek két  kézzel  szórják  a  pénzt  a  szórakozásra  és  a  fölösleges
   dolgokra, ami éppen megtetszik nekik. De a harmadik veszélyre és bőven van
   példa, hiszen sokan úgy veszítik el vagyonukat, hogy mások becsapják őket,
   kicsalják pénzüket vagy erőszakkal elveszik tőlük. Az anyagi javakat tehát
   könnyű elveszíteni,  vagy  ha  valaki szüntelenül  csak  azok  biztonságos
   őrzésével és  kamatoztatásával törődik,  akkor közben  elfelejt  emberként
   élni, s nem találja meg a boldogságot a vagyonában.

   Azt  is  érdemes  megemlíteni,  hogy  a  gazdag  ember  nem  becsüli   meg
   tulajdonát. Az egyik iskolában egy  jómódú családból származó fiú  büszkén
   dicsekedett  azzal  társainak,   hogy  édesapjától   32.000  forintos   új
   sportcipőt kapott  ajándékba.  Amikor  aztán  néhány  nap  alatt  teljesen
   szétrúgta a cipőt, hittant tanító plébánosa szelíden csak ezt mondta neki:
   "Az árát tudtad a cipőnek, de az  értékét nem ismered. És hiába kapsz  új,
   esetleg még drágább cipőt,  azt sem fogod megbecsülni,  mert annak sem  az
   értékét, hanem  csak az  árát fogod  ismerni". A  szegény ember  a  kisebb
   dolgoknak is jobban tud  örülni, mint a gazdag,  mert ismeri értéküket  és
   fáradságos munkával megdolgozott értük.

   A földi gazdagsággal  szemben a lelki  kincsekkel egészen másként  állunk.
   Nem véletlen  tehát,  hogy  az  anyagi javak  gyűjtése  helyett  Jézus  az
   Istenben való  gazdagodást  és  a  lelkiekben  való  bővelkedést  ajánlja,
   ahogyan erről  a  mai evangéliumban  szó  van.  A jóság,  a  szelídség,  a
   türelem, a megbocsátás, a békességre való törekvés, a szeretet gyakorlása,
   az  alázatosság,  az  odafigyelés,  az  együttérzés  és  más  lelki  javak
   mind-mind  olyan  kincsek,  amelyek  sosem  mennek  ki  a  divatból,   nem
   számítanak idejétmúltnak és elavultnak, akkor  sem fogyunk ki belőlük,  ha
   "pazarlóan" sugározzuk  őket  mások felé,  és  senki sem  képes  elrabolni
   tőlünk.

   Az Istenben való gazdagodás egyik módja pedig éppen az lehet, hogy  akinek
   módja van rá, adakozik vagyonából, azaz segíti a rászorulókat. Nem  csupán
   könyöradományról van itt szó, hanem az igazi nagylelkűség lehetőségéről. A
   vagyon és a kapott ajándék megtölti a kezedet és a zsebedet. Amit  viszont
   másoknak adsz, a szívedet tölti meg örömmel és boldogsággal.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, nincs üdvösségem, csak tebenned;
   ha te nem leszel nyugalmam,
   nem gyógyul meg gyöngeségem.
   Istenem, légy védelmezom,
   biztos menedék, hogy megszabaduljak!