[Evangelium] 2007-08-03

[evangelium at communio.hu]

   2007. augusztus 3. - Péntek

   Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a
   zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és  így beszéltek róla: "Honnan  van
   ennek a bölcsessége  és csodatevő ereje?  Hát nem  az ács fia  ez? És  nem
   Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei?  És
   nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?"
   És csak  botránkoztak rajta.  Jézus erre  így szólt:  "Sehol sem  becsülik
   kevesebbre a  prófétát, mint  szülőföldjén és  otthonában."  Hitetlenségük
   miatt nem is művelt ott sok csodát.
   Mt 13,54-58

   Elmélkedés:

   Az Isten Országáról  szóló beszédek  után egy  új szakasz  kezdődik a  mai
   evangéliummal,  amely  Jézus  elutasításával  indul  és   kereszthalálával
   fejeződik be. Az elutasításnak a názáretiek részéről egészen egyszerű  oka
   van: ismerik  Jézus  emberi származását.  Ezen  az ismereten  azonban  nem
   képesek túllépni, nem ismerik fel Jézus isteni mivoltát. Hiába beszél  itt
   is ugyanolyan meggyőző erővel, mint  máshol, hiába próbál itt is  csodákat
   tenni, mindez  nem képes  megváltoztatni az  őróla alkotott  képet.  Saját
   szülőföldjén hitetlenséggel néz szembe Jézus, pedig joggal várhatta,  hogy
   itt is hittel fogadják majd.
   Ahhoz, hogy  Jézusban meglássuk  az Isten  Fiát, hitre  van szükségünk.  A
   hitetlenség elutasításhoz vezet, a hit elfogadást jelent.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó, Uram, te vagy a reményem!
   Benned bízik a lelkem!
   Nem kell félnem, hiszen te, Istenem,
   nemcsak velem vagy,
   hanem bennem is vagy, és én tebenned!