[Evangelium] 2007-07-25

[evangelium at communio.hu]

   2007. július 25. - Szerda, Szent Jakab apostol

   Jézus Jeruzsálembe  indult. Útközben  odalépett hozzá  a Zebedeus  fiúknak
   (Jakab és János apostoloknak) anyja,  fiaival együtt, és leborult  előtte,
   hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz?" Ő azt felelte:
   "Intézd úgy, (Uram,) hogy az én  két fiam országodban melletted üljön:  az
   egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon."
   Jézus  így  válaszolt  nekik:  "Nem  tudjátok,  hogy  mit  kértek.  Készek
   vagytok-e arra,  hogy  kiigyátok azt  a  kelyhet, amelyet  nekem  ki  kell
   innom?" "Készek  vagyunk!"  -  felelték.  Jézus  erre  így  folytatta:  "A
   szenvedések kelyhét  velem  együtt  kiisszátok  majd.  De  hogy  ki  üljön
   mellettem jobb és bal felől,  azt nem én döntöm  el. Azok ülnek majd  ott,
   akiket mennyei Atyám erre kiválasztott."
   Amikor a többi  tíz (apostol)  ezt meghallotta,  méltatlankodni kezdett  a
   testvérpár viselkedése  miatt.  Jézus magához  hívta  őket, és  így  szólt
   hozzájuk: "Tudjátok,  hogy a  pogányoknál hogyan  hatalmaskodnak a  vezető
   emberek: akinek  nagyobb a  rangja, érezteti  a hatalmát.  Nálatok ne  így
   legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni,  legyen a szolgátok! És aki  első
   akar lenni, legyen  a cselédetek! Az  Emberfia sem azért  jött, hogy  neki
   szolgáljanak,  hanem  hogy  ő  szolgáljon  másoknak,  és  odaadja   életét
   váltságul mindenkiért."
   Mt 20,20-28

   Elmélkedés:

   A mai evangélium tanúsága szerint az apostolok valamiféle földi dicsőségre
   vágytak,  s  ebből   az  következik,   hogy  Jézus   uralmát  is   evilági
   királyságként képzelték  el.  Téves  elképzeléseiket  Jézus  szétoszlatja,
   hiszen az  ő uralmának  megvalósulása a  gyötrelmes kereszthalál  lesz,  s
   hozzá hasonló sors  vár majd  apostolaira is.  Az Úr  ugyanis nem  evilági
   hatalomra vágyott, hanem engedelmes szolgaként teljesítette mindazt,  amit
   az Atya  kért  tőle.  A  tanítványoknak  pedig  -  Mesterüket  követvén  -
   teljesíteniük kell azt, amit  Ő kér tőlük. Ez  az életmód nem  uralkodást,
   hanem szolgálatot jelent, amely az élet feláldozásában teljesedik be. Kész
   vagyok-e őt követni  a szenvedésekben,  hogy részem  legyem a  mennyország
   dicsőségében?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Uram, te azt mondtad  tanítványaidnak: Ti vagytok  a világ világossága.  A
   fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget.
   Engedd, Uram, hogy én is fénysugár lehessek! Hadd vigyem az öröm fényét az
   emberek közé, hiszen én is a te kegyelmed fényességében élek! Hadd  legyek
   akaratod szerint a világosság gyermeke!
   Világítson az  én életem  is, hogy  a téged  kereső, utánad  vágyó  lelkek
   általam hozzád találjanak!