[Evangelium] 2007-07-18

[evangelium at communio.hu]

   2007. július 18. - Szerda

   Abban az időben Jézus így fejezte be tanítását: Magasztallak téged, Atyám,
   ég és föld  Ura, mert  elrejtetted mindezt a  bölcsek és  okosak elől,  és
   kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám,  így tetszett ez neked!  Az
   én Atyám mindent átadott nekem,  és nem ismeri a  Fiút senki más, csak  az
   Atya, s az Atyát  sem ismeri más, csak  a Fiú, és akinek  a Fiú ki  akarja
   nyilatkoztatni.
   Mt 11,25-27

   Elmélkedés:

   Beszédének befejezéseként Jézus  a mennyei Atyát  magasztalja azért,  hogy
   isteni életének titkait  feltárta az  emberek előtt. Ezt  a titkot  emberi
   gondolkodásunkkal   nem   volnánk    képesek   sohasem   megérteni    vagy
   kikövetkeztetni. A kinyilatkoztatás azt  jelenti, hogy Isten  bemutatkozik
   nekünk,  feltárja  előttünk  életét,   elmondja,  hogy  ki  ő   valójában,
   megismerteti önmagát  velünk.  E  folyamat  Jézus  Krisztusban  éri  el  a
   tetőpontját, aki  emberré  lesz, hogy  még  közelebb kerüljön  hozzánk,  s
   ezáltal megismerjük őt. Jézus az, aki  a legtöbbet árul el Isten  titkából
   személyével és  szavaival.  Küldetésének azt  tartja,  hogy  megismertesse
   velünk,  emberekkel  az  igaz  Istent.  Ha  meg  akarom  ismerni   Istent,
   mindenekelőtt Jézust kell megismernem.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Irgalmasságnak Atyja,  aki  a Szentlélek  által  és szent  igéddel  kisded
   nyájadat  összegyűjtötted,  és  széles  e  világon  elterjesztvén,   annyi
   tévelygés, üldözés, háborúság között e mai napig megtartottad, igazgattad,
   vezérletted, igaz  tanítók  által  legeltetted  és  a  pokol  kapui  ellen
   győzelmessé tetted!
   Add szent  nevedért, hogy  a Te  hajódat  a háborgó  tengeri habok  el  ne
   nyomják és el ne merítsék; add  meg segítségedet, hogy a Te épületed  amaz
   igaz fundamentumon, az erős sziklán épen megmaradjon.
   Őrizz  minket,  Uram,  szárnyad   alatt,  hogy  az  igazságban   mindvégig
   tökéletesen megmaradván  egy  szívvel,  egy  lélekkel  dicsérhessük  szent
   Felségedet.
   Pázmány Péter