[Evangelium] 2007-06-24

[evangelium at communio.hu]

   2007. június 24. - Vasárnap, Keresztelő Szent János születése

   Amikor  elérkezett   Erzsébet   szülésének  ideje,   fiúgyermeket   szült.
   Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
   és  együtt  örült   vele  mindenki.   A  nyolcadik   napon  jöttek,   hogy
   körülmetéljék a  gyermeket. Atyja  nevéről Zakariásnak  akarták hívni.  De
   anyja ellenezte: "Nem,  János legyen a  neve." Azok megjegyezték:  "Hiszen
   senki  sincs  a  rokonságodban,  akit  így  hívnának!"  Érdeklődtek   erre
   atyjától, hogyan  akarja őt  nevezni. Atyja  írótáblát kért,  és ezeket  a
   szavakat írta rá: "János a neve." Erre mindnyájan meglepődtek. Neki  pedig
   megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és  magasztalta
   Istent. Akkor félelem szállta meg  az összes szomszédokat, és Júdában  meg
   az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
   elgondolkodva mondta: "Mi lesz  ebből a gyermekből?  Hiszen nyilván az  Úr
   van vele." A gyermek pedig  növekedett, lélekben erősödött és mindaddig  a
   pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.
   Lk 1,57-66. 80

   Elmélkedés:

   Nincs helye a bűnnek az életemben
   Egy Keresztelő János születésének  ünnepéhez kötődő régi, német  közmondás
   szerint "Szent János napján nincs hatalma az ördögnek". Nem tudom,  honnan
   származik pontosan  a  mondás, de  bizonyára  gyakran lehetett  az  ünnepi
   szentmiséken  elhangzó  prédikációk  fő  témája  a  bűnbánat,  mint  János
   beszédének tárgya, s  ennek köszönhetően sokan  gyónhattak ilyenkor.  Ahol
   ugyanis bűnbánat  van  és  az  emberek  fontosnak  tartják  a  szentgyónás
   elvégzését, amely során Isten eltörli bűneiket, ott valóban nincs  hatalma
   az ördögnek.

   Ha Keresztelő Szent  János személyéről beszélünk,  akkor csodákkal  kísért
   születését  és   vértanúságát   kell  először   is   kiemelnünk,   amelyek
   jelentőségét az  is mutatja,  hogy  mindkettőt megünnepeljük  az  esztendő
   folyamán, bár  - néhány  kivételtől  eltekintve -  más szenteknek  csak  a
   haláluk,  azaz  mennyei  születésük   napján  van  ünnepük.  János   földi
   születésére  ma,  június  24-én  emlékezünk,  vértanúságának  napja  pedig
   augusztus 29-én van.

   János születését különleges, csodás jelek kísérik. Evangéliumának elején -
   Jézus születésével mintegy párhuzamba  állítva - Szent Lukács  részletesen
   beszámol János  születésének hírüladásáról  és világra  jöttéről.  Szülei,
   Zakariás és Erzsébet már idősek  voltak, ezért emberileg nem  gondolhattak
   arra, hogy gyermekük fog  születni. Amikor az  Isten által küldött  angyal
   megjelenik Zakariásnak templomi  szolgálata közben, és  hírül hozza  neki,
   hogy a Mindenható gyermekkel áldja meg házasságukat, ő nem hisz az  isteni
   üzenetnek, ezért megnémul. Hangját csak  a gyerek születésekor nyeri  újra
   vissza, és  hangos  szóval  magasztalja Istent,  ahogyan  erről  az  imént
   felolvasott evangéliumban  hallottunk.  Keresztelő  János  halála  is  jól
   ismert számunkra: János figyelmezteti Heródes királyt, hogy bűnt követ  el
   azáltal, hogy feleségül vette  sógornőjét, Heródiást. Emiatt Heródiás  egy
   ünnepi lakoma alkalmával lefejezteti Jánost.

   János születésének  és  halálának eseménye  mellett  azonban  mindenképpen
   érdemes szót említenünk  az ő  nyilvános működéséről  is. Az  evangéliumok
   beszámolói szerint egy ideig a pusztában élt, majd amikor 30 éves  korában
   a nyilvánosság  elé lépett,  "bűnbánatot  és keresztséget  hirdetett"  (Lk
   3,3). Személyével kapcsolatban tehát nem hallgathatunk a bűnbánatról és  a
   keresztségről, amely az Egyház igehirdetésében a róla szóló prédikációknak
   két jellegzetes eleme. A hagyománynak ezt a sorát Szent Pál apostol  kezdi
   meg, aki az Apostolok Cselekedetei szerint így beszélt Antióchiában: Jézus
   "érkezése  előtt  János  Izrael  egész  népének  a  bűnbánat  keresztségét
   hirdette" (ApCsel 13,24).

   A bűnbánat  és  a keresztelés  a  Megváltó érkezésének  előkészítése  volt
   Keresztelő  János  részéről,  s  amikor  az  Egyház  napjainkban  ugyanezt
   hirdeti, akkor ezt Krisztus második eljövetelét várva teszi. Jézussal való
   találkozásunk feltétele az, hogy szakítsunk bűneinkkel. Bűnbánatunkkal azt
   fejezzük ki,  hogy életünkben  nincs helye  a kísértéseknek  és a  bűnnek,
   hanem visszakerülünk az  isteni kegyelem állapotába.  Jézus a  bűnbocsánat
   forrása  számunkra,   miként  ezt   a  Keresztelő   is  hirdette,   miután
   megkeresztelte az Urat a Jordán folyóban, s Őrá mutatva mondta: "Nézzétek,
   az Isten Báránya.  Ő veszi  el a világ  bűneit" (Jn  1,29). Készítsük  fel
   szívünket igaz bűnbánattal a Jézussal való találkozásra!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Hogy könnyült szívvel csodatetteidnek
   hírét zengjék most hódoló szolgáid,
   János, szent hírnök, szennyeit tisztítsd le
   bűnös ajaknak.

   Angyal jött égből, magasságos küldött,
   s hírt adott rólad a nemes atyának:
   életed útját, nevedet, jövődet
   jóslata zengte.

   Ő az ígéret szavait nem hitte:
   néma lett szóra, elakadt beszéde;
   ám születésed megnyitotta zárát
   tétova szónak.

   Még anyaméhben rejtőzködtél mélyen,
   s érezted már ott: közelít Királyod,
   így a két áldott anya titka tárult
   érdemed által.

   A Háromságot, kit egek dicsérnek,
   bánkódó szívvel leborulva kérjük:
   nézz kegyes szemmel, megbocsátó Jóság,
   nézz híveidre! Ámen.