[Evangelium] 2007-06-17

[evangelium at communio.hu]

   2007. június 17. - Évközi 11. vasárnap - Imanap Brenner János boldoggá
   avatásáért

   Abban az időben: Egy farizeus meghívta Jézust, hogy étkezzék nála.  Betért
   hát a farizeus házába, és ott asztalhoz ült. Élt a városban egy bűnös  nő.
   Amikor  megtudta,  hogy  Jézus   a  farizeus  házában  van   vendégségben,
   alabástromedényben illatos olajat  hozott. Megállt  hátul, Jézus  lábánál.
   Sírt,  könnyeivel  öntözte  Jézus  lábát,  majd  hajával  megtörölte,   és
   csókolgatta. Végül pedig megkente illatos olajjal.
   Ennek láttára  a vendéglátó  farizeus így  szólt magában:  "Ha ez  próféta
   volna, tudná, hogy ki  és miféle, aki  érinti őt: hogy  ez egy bűnös  nő."
   Jézus akkor  hozzá  fordult:  "Simon,  mondanék  neked  valamit."  Az  így
   válaszolt: "Mester, beszélj!"  "Egy hitelezőnek két  adósa volt. Az  egyik
   ötszáz  dénárral  tartozott  neki,  a  másik  ötvennel.  Nem  volt   miből
   fizetniük, hát elengedte mindkettőnek. Melyikük szereti most jobban?" "Úgy
   gondolom az,  akinek  többet  engedett  el"  -  felelte  Simon.  "Helyesen
   ítéltél" - válaszolta.
   Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz: "Látod ezt az  asszonyt?
   Betértem házadba, s te  nem adtál vizet a  lábamra. Ez viszont  könnyeivel
   öntözte a lábamat, és hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ez  meg
   szüntelenül csókolgatja lábamat, amióta csak  bejött. Aztán te nem  kented
   meg fejemet  olajjal. Ez  meg kenetet  öntött a  lábamra. Azt  mondom  hát
   neked, sok bűne  bocsánatot nyer,  mert nagyon  szeretett. Akinek  keveset
   bocsátanak meg,  az  kevésbé  szeret."  Aztán  így  szólt  az  asszonyhoz:
   "Bocsánatot nyertek bűneid. Menj békével!"
   Erre a vendégek kezdték mondogatni magukban: "Ki ez, hogy még a bűnöket is
   megbocsátja?" Ő pedig ismét az asszonyhoz fordult: "A hited megszabadított
   téged. Menj békével!"
   Ezután bejárta a városokat  és a falvakat, tanított  és hirdette az  Isten
   országát. Vele  volt  a tizenkettő  és  néhány asszony,  akiket  a  gonosz
   lelkektől és a különféle betegségektől megszabadított: Mária,  melléknevén
   Magdalai, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Heródes intézőjének,  Kuzának
   a felesége, Zsuzsanna  és még sokan  mások, akik vagyonukból  gondoskodtak
   róla.
   Lk 7,36-8,3

   Elmélkedés:

   Éjszaka volt
   "Éjszaka volt."  -  olvassuk  a  rövid,  tényszerű  mondatot  Szent  János
   evangéliumában (Jn 13,30), amikor az utolsó vacsora termét elhagyja Júdás,
   aki elárulni készül Jézust.  Miközben szeretetének jeleként Jézus  önmagát
   adja apostolainak az Oltáriszentségben, Júdás már az áruláson töri  fejét,
   majd nem  sokkal ezután  elvezeti  a katonákat  oda, ahol  Jézust  könnyen
   elfoghatják éjnek idején.

   Éjszaka volt akkor is, amikor  50 esztendővel ezelőtt egy decemberi  napon
   egy fiú  zörgetett  be a  rábakethelyi  plébániára, hogy  egy  állítólagos
   beteghez hívja Brenner János káplánt. Ugyanolyan sötét éjszaka volt,  mint
   egykor  nagycsütörtökön  este.  A  gonoszság,  a  sötétség  és  az  árulás
   éjszakája. Az áruló fiú  gyilkosok csapdájába csalta  a fiatal papot,  aki
   utolsó erejével nem önmagát, hanem az Oltáriszentséget védelmezte. Vértanú
   sorsa azonban nem maradt a feledés éjszakai sötétségében.

   Az Oltáriszentség nem csupán János atya halálához, hanem egész életéhez is
   kötődik, mint ahogyan  minden pap  életéhez is  szorosan hozzátartozik  az
   Eucharisztia,  amelyet   Jézus  az   utolsó  vacsora   éjszakáján   bízott
   apostolaira és utódaikra, a papokra. Az Eucharisztia ugyanis nem  létezhet
   papok nélkül,  akik Krisztus  személyében cselekedve  a szentmisében  újra
   megjelenítik az Úr áldozatát és átváltoztatják  a kenyeret és a bort az  Ő
   testévé és vérévé. De papság sem létezhet Oltáriszentség nélkül, hiszen ez
   az a forrás, amely állandóan táplálja a pap lelki életét. Ennek jeleként a
   szentmisében, az Oltáriszentség ünneplésében  minden pap egyúttal  önmagát
   is újra felajánlja Istennek.

   Ma, a Brenner János boldoggá avatásáért tartott imanapon egy olyan pap áll
   előttünk, aki  az  Oltáriszentséget a  szívéhez  szorítva szenvedte  el  a
   halált. Már kispap korában, amikor a  budapesti, majd a szombathelyi és  a
   győri papnevelő intézetben  tanult, rendszeresen végzett  szentségimádást,
   szívesen időzött  az Eucharisztiában  jelenlévő Krisztus  közelében,  mert
   egyre közelebb akart kerülni az őt  papságra hívó Jó Pásztorhoz, és  egyre
   jobban meg akarta ismerni azt az önfeláldozó isteni szeretetet, amely erőt
   ad a papoknak ahhoz, hogy készek legyenek életüket Istennek áldozni. Ez  a
   Krisztustól tanult szeretet  tette őt  képessé arra,  hogy jó  pásztorként
   odaadja életét.  Az  árulás  sötét  órájában még  nem  sejtette,  hogy  az
   Oltáriszentséget magával hordozva a vértanúság útjára lépett, s  nemsokára
   örökre találkozhat az Úrral, akit papként hűségesen szolgált.

   II. János  Pál pápa  a  következőket írja  a  papi hivatásgondozás  és  az
   Oltáriszentség kapcsolatáról  az  Egyház  az  Eucharisztiából  él  kezdetű
   enciklikájában:  "Az  Eucharisztia   a  papi   hivatások  gondozásának   a
   középpontja, mert  a  papok  részéről  az  Eucharisztia  buzgó  szolgálata
   hatásos  példa  és   késztetés  a  fiatalok   számára,  hogy   nagylelkűen
   válaszoljanak  Isten  hívására.  Isten  ugyanis  gyakran  egy  pap   buzgó
   lelkipásztori szeretetét használja eszközül  arra, hogy a fiatal  szívében
   elültesse és felnevelje a papi hivatást" (Ecclesia de Eucharistia 31.).

   A legmesszebbmenőkig  igaz  ez Brenner  János  atyára, akinek  papi  élete
   legyen példa a fiatalok számára  napjainkban, hogy a világ éji  sötétjében
   járva is világosan  felismerjék életük hivatását,  és bátran rálépjenek  a
   világosság útjára, amelyen Jézus szeretete mindvégig elkíséri őket!
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ima Brenner János boldoggá avatásáért
   Mindenható örök  Isten,  aki  János szolgádnak  megadtad  a  papi  hivatás
   kegyelmét és méltónak  találtad őt a  vértanúság nagy ajándékára,  kérünk:
   dicsőítsd meg őt egyházadban!
   Hűséges és  példás élete,  valamint papi  hivatásának szolgálatában  érted
   vállalt  vértanú  halála  eszközölje   ki  számunkra  a  kegyelmet,   hogy
   megerősödjünk szent  hitünkben és  mi is  vállaljuk érted  a küzdelmet  és
   szenvedést a Te  Országodnak eljöveteléért.  Krisztus, a  mi Urunk  által.
   Ámen.