[Evangelium] 2007-05-30

[evangelium at communio.hu]

   2007. május 30. - Szerda

   Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus
   elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt.
   Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik  beszélni,
   hogy mi vár reá. "Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják  a
   főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak,
   és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De  harmadnapra
   feltámad."
   Akkor Zebedeus fiai, Jakab  és János, odamentek  Jézushoz, és ezt  mondták
   neki:  "Mester,  szeretnénk,   ha  megtennéd  nekünk,   amit  kérünk!"   Ő
   megkérdezte: "Mit kívántok,  mit tegyek  nektek?" Ezt  felelték: "Add  meg
   nekünk, hogy egyikünk  a jobbodon,  másikunk a  bal oldaladon  üljön a  te
   dicsőségedben."
   Jézus így válaszolt: "Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a kehelyből,
   amelyből én  iszom,  vagy  meg tudtok-e  keresztelkedni  a  keresztséggel,
   amellyel én megkeresztelkedem?" Azt felelték: "Meg tudjuk tenni!"
   Jézus így folytatta: "A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s
   a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek.  De
   hogy a jobb és a bal oldalamon ki  üljön, azt nem én döntöm el. Az a  hely
   azokat illeti, akiknek készült."
   Amikor a többi  tíz ezt  meghallotta, megnehezteltek  Jakabra és  Jánosra.
   Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok,  hogy
   akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető
   embereik éreztetik  velük hatalmukat.  De köztetek  ez ne  így legyen!  Ha
   valaki közületek ki akar  tűnni, és ha valaki  közületek első akar  lenni,
   legyen mindenkinek  a szolgája!  Hisz  az Emberfia  nem azért  jött,  hogy
   szolgáljanak neki,  hanem  hogy ő  szolgáljon,  és életét  adja  váltságul
   sokakért."
   Mk 10,32-45

   Elmélkedés:

   A gazdag ifjú  megértette Jézus  kérését, hogy mondjon  le vagyonáról,  ha
   követni akarja őt, de az ifjú nem volt erre képes. A tanítványok lemondtak
   mindenről, hogy az Úr tanítványai  lehessenek, de a mai evangéliumból  úgy
   tűnik számunkra, hogy  mégsem értették  meg Jézus  tanítását és  nincsenek
   tisztában azzal, hogy ez mit is jelent a számukra. Jakab és János  ugyanis
   valamiféle dicsőségre és  uralomra vágynak mesterük  mellett, s a  többiek
   fejében is hasonló gondolatok járhattak, ha megnehezteltek rájuk.
   Bizonyára Jézust  is  megdöbbentette a  tanítványok  kicsinyessége,  főleg
   azért, mert éppen szenvedésének megjövendölését követően történt az  eset.
   Válaszában értésükre adja, hogy az Isten országában azok foglalhatnak majd
   helyet, akik  vállalják  a szenvedéseket,  miként  ő  maga is.  De  az  is
   kiderül, hogy a keresztény közösségben bármilyen vezető szerepet betölteni
   nem uralkodást, hanem szolgálatot jelent.
   Kész  vagyok-e  az  üdvösségért  felvenni  a  szenvedések  keresztjét   és
   elkötelezem-e magamat mások szolgálatára?
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó  Mária,  irgalmasság  Anyja,   tekints  mindannyiunkra,  hogy   Krisztus
   keresztje erejét ne veszítse, hogy az  ember le ne tévedjen a jó  útjáról,
   el ne veszítse  bűntudatát, gyarapodjék  reménye Istenben,  aki gazdag  az
   irgalomban, szabadon tegye jó cselekedeteit, melyeket Ő előre elrendelt és
   így egész életével dicsőségének dicsérete legyen. Ámen.
   II. János Pál pápa