[Evangelium] 2007-05-23

[evangelium at communio.hu]

   2007. május 23. - Szerda

   Abban az időben  Jézus az  égre emelte  szemét, és  így imádkozott:  Szent
   Atyám, tartsd meg  a te nevedben  azokat, akiket nekem  adtál, hogy  egyek
   legyenek, mint mi. Amíg velük  voltam, megőriztem nevedben azokat,  akiket
   nekem adtál. Megtartottam őket, és senki más nem veszett el közülük,  csak
   a kárhozat fia, hogy beteljesedjék  az írás. Most tehozzád megyek,  ezeket
   pedig elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. Átadtam
   nekik tanításodat, de a  világ gyűlölte őket, mert  nem a világból  valók,
   amint én sem vagyok  a világból való.  Nem azt kérem  tőled, hogy vedd  el
   őket a  világból,  hanem hogy  óvd  meg őket  a  gonosztól. Hiszen  nem  a
   világból valók,  amint én  sem vagyok  a világból.  Szenteld meg  őket  az
   igazságban, mert  a  te tanításod  igazság.  Amint te  elküldtél  engem  a
   világba, úgy küldöm én is őket a világba. És értük szentelem magamat, hogy
   ők is megszentelődjenek az igazságban.
   Jn 17,11b-19

   Elmélkedés:

   Jézus főpapi imájának második  részét olvastuk az evangéliumban,  amelyben
   az apostolokért  imádkozik. Az  Úr szeretetének  egyik legmeghatóbb  jele,
   hogy az  utolsó  vacsorán,  tudva, hogy  elérkezett  számára  a  szenvedés
   kezdete, nem  magára gondol,  nem a  rá váró  nehézségeken töpreng,  hanem
   apostolaiért és tanítványaiért könyörög az Atyához.
   Jézus nyilvános működésének idején apostolokat választott maga mellé, akik
   az  ő  küldetésének  befejezése   után  folytatni  fogják  az   evangélium
   terjesztését. Az apostolok tanítása,  nevelése és felkészítése e  missziós
   küldetésre sikeres volt. Hittel elfogadták Mesterük tanítását, és  hitték,
   hogy az Atya küldte őt erre a világra. Jézus távozása után ők továbbra  is
   ebben  a  világban  maradnak,  s   itt  kell  a  rájuk  bízott   küldetést
   teljesíteniük. Hitük most  nagy próbatétel  előtt áll. Jézus  azt kéri  az
   Atyától, hogy apostolai  mindig megmaradjanak  az ő nevében,  azaz a  vele
   való közösségben, és hogy az  üldözések ellenére is hűségesen  kitartsanak
   az igazságban.
   (Horváth István Sándor)



   Imádság:

   Ó Úrnő, Isten egyedül téged adott nekem vigasztalásul:
   Szikkadt szárazságomra égi harmat;
   kiszáradt szívemet öntöző isteni patak;
   sötét lelkemnek fénylő lámpás;
   bolyongásomban útmutató;
   gyöngeségemben erő;
   ruhátlanságom betakarója;
   koldusszegénységem gazdagsága;
   idült sebeim gyógyszere;
   könnyeim fölszárítója;
   sóhajaim csitítója;
   bajaimban segítőm;
   bánatomban vigasztalóm;
   rabságomban szabadítóm,
   üdvösségem reménye:
   hallgasd meg könyörgésemet!
   Könyörülj rajtam!  Az emberszerető  Isten Anyjaként  tekints reám,  hajtsd
   füledet kéréseimhez, és teljesítsd lelkem forró vágyait. Ámen.
   Szent Germanosz